Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon
A TAPOLCAI BATSÁNYI-EMLÉKSZOBA RÉSZLETE ségért síkraszálló vitairataikat. A viszonylag kisméretű helyiség valóban csak néhány mozzanat megvilágítására ad lehetőséget, de még így is sokoldalú betekintést nyújt a vár és a város történetének néhány jelentékeny eseményébe. Kívánatos lenne, hogy Sárvár színes, sokrétű és tanulságos kultúrtörténete mélyebbre hatolóan, több tárgyi dokumentummal és a legújabb helytörténeti kutatás adataival alátámasztva — esetleg a vár más kiállítási termeiben továbbfejlesztve — kerüljön állandó bemutatásra. ,,Sümeg, Tapolca, Keszthely kies vidékei" Batsányi Jánosnak, a magyar felvilágosodás kimagasló egyéniségének szülőföldje. A Balaton-mellék apró, vulkanikus eredetű kúpjai, várromokkal ékes, erdőborította domboldalai közt terül el az a szép síkság, melynek a fejlődő forgalmú, jellegzetesen dunántúli városka, Tapolca a központja. A Malomtó, partján középkori olasz városok hangulatát ébresztő házaival, a különleges természeti szépségekben gazdag Tavasbarlang, a balatoni idegenforgalom kivirágzó városa egyre fontosabb feladatának tekinti nagy szülötte, Batsányi János emlékének méltó ápolását. Már 1934-ben, mikor a francia forradalom eszméi e nagytehetségű magyar megszólaltatójának hamvait a linzi temetőből hazaszállították, megmozdult a város és élesztgetni kezdte méltatlanul elfeledett fia emlékét. A düledező, félig már földbesüllyedt kis vályogviskót, ahol a tapolcai ,,saruvarga" fia meglátta a napvilágot, nem lehetett ugyan megmenteni a pusztulástól, de a rombadőlt és lebontott kunyhó közelében épült új ház falán már emléktábla beszél a költőről, aki innen indult nehéz életútjára. Azóta, hogy porait a szülőit 209