Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon
föld ölelte magába, a kis város sokat tett a múlt mulasztásainak helyrehozására. Utca, iskola, kultúrotthon viseli a nevét, elpusztult síremlékét helyreállították, szobra ünnepélyes leleplezésére készülődik a lakosság. Folyik a szobor környezetének rendezése. A szoborleleplezéssel kapcsolatosan tervezett ünnepségek szervezése, előkészítése az egész közösséget megmozgatja. A zajos és látványos ünneplés mellett nehezebben megvalósítható feladatnak mutatkozott azonban a Batsányi-kultusz kevésbé ünnepélyes, de állandó, egyenletes s így mélyebbre hatoló ápolása, a költő életművének folyamatos megismertetése, jelentőségének egyre szélesebb kört érintő tudatosítása. E feladatot elsősorban a költő emlékszobája valósíthatta meg, s az emlékszoba méltó elhelyezése körül sok nehézséget kellett leküzdenünk. A mintegy két éven át hányódott, hozzáfér hetetlenül hevert, tartalmas, szép kis gyűjtemény, a Batsányi-Emlékszoba anyaga, a Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala új fiókjának helyiségéből nyíló, frissen átépített szobában foglalta el 1959-ben végleges helyét. Egykorú metszetek reprodukciói, eredeti metszetekről készült ízléses átrajzolások, könyvek, folyóiratok címlapfotói, Batsányi eredeti kézirata, néhány XIX. század eleji apró tárgyi emlék érzékletes, tanulságos képet nyújt egy, korának mozgató eszméit mélyen átélő és azokért síkraszálló nagy egyéniség tevékenységén keresztül a francia forradalom és a napóleoni háborúk korának Magyarországáról. A kiállítás anyaga végigvezet bennünket az egyszerű csizmadiamester „nemtelen" fiának a dunántúli kisvárosból világvárosokon átívelő életpályáján, felvillantja előttünk a Martinovics-féle köztársasági mozgalom és a napóleoni háborúk korának néhány jelentős eseményét, a forradalmár-költő baráti, irodalmi kapcsolatait, emberi, családi élményeit, fogságát, visszavonulását a linzi száműzetésbe s életművének továbbélését irodalmunkban és nemzeti hagyományainkban. Batsányi és felesége hiteles metszetekről készült olaj portréja, a Napóleonkorabeli Bécs, Paris, Buda, Kassa, Linz látképe elénk vetíti az író korát, környezetét, s benyomásainkat elmélyítik barátainak, írótársainak és a Kassai Magyar Múzeum munkatársainak arcmásai. A bolthajtásos falra festett szabadságfa törzsét áthasító tőr, a lenyesett ágakon a haladás eszméjéért börtön- és halálbüntetést vállalt mártírok nevével — köztük Batsányiéval — hirdeti a magyar jakobinusok emlékezetét. A költő levelei korának haladó gondolkodású férfiaihoz, például erdélyi barátjához, Aranka Györgyhöz, Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványának tőle származó fordítása, továbbá költői elhivatottságának áldozatos tudatosságát hirdető szavai A magyar író című költeményében sokoldalú tevékenységének s a költő feladatáról vallott modern felfogásának jellemző kifejezései : „Mint az égő fáklya, mely setétben lángol, S magát megemésztve másoknak világol. Mig az értetlenek nagy-bátran ítélik, S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik ; őV.. Saját érdemében lelvén fő jutalmát, Népe jobb részében veti bizodalmát ; S reményli, hogy Árpád igaz maradéki Hív fáradozásit megköszönik néki." Ilyen jellemző mozzanatok kiragadásával a szerény kis szoba a feudális világ ellen rohamra induló és új világ alapjait építő kor gyermekének kiáltó ellentmondásokkal teljes pályafutását képes logikus, világos egységbe sűríteni. A kiállítást a költő utóéletére vonatkozó néhány válogatott dokumentum teszi teljessé : művei első és későbbi kiadásai, sajtóközlemények hamvai hazahozataláról, a munkásságára vonatkozó irodalom kiemelkedő alkotásai.