Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

1. Sirva kértelek sokáig Hogy szeressél mind halálig De tolled meg nem nyerhettem Mást Szerettél helyettem 2. El emésztett már a bánat Miólta sirok utánnad Hát ezt érdemlettem tőled Hogy el űzzél ellőled 3. Hadd legyen kínomnak vége Tudod e sziv érted ége Mig a Sirok fagyos karja Tetemim be takarja. Emlékezet (64a—b). Lilla-vers, de nem Csokonai verseinek, hanem a német dalirodalomnak mitájára készült. Már előfordulásáról nem tudok: Szép Ró'sak? hová lettetek? Hogy nem láthatom bennetek Lillám ortzája kellemeit A Ne felejts Levelei Közzé a hajnal Könnyei Már nem hulnak 's Lillám szemeit Csak sirathatom De már ragyogni nem Láthatom. El múlt a nyár 's fondoritó Szél tsapta meg a virító Rósának gyenge Leveleit Harmat helyett dér hullott a Nefelejtsre 's le ontotta Mindjárt el száradott helyeit Ők már nintsenek Hogy reám ujjulást hintsenek. Idvez légy ki nyiló Tavasz (646). Laurához írt dal, egyetlen tizenkétsoros énekstrófa. Sp. Kt. 130. sz. 46. 1., 734. sz. 6. 1., 1666. sz. 340. 1., 1669. sz. 50. 1., 1707. sz. 100. 1., 1710. sz. II. 9.1., 1765. sz. 20. 1., MTA. R. u. i. 8

C 124. sz. 64. 1„ és Népkölt. 8° IX. 180. sz. 58. 1. Dallamát — a 124. sz. MTA kötetből — az 1953-ban kiadott Kodály-emlékkönyv is közli. Mint kuriózumot említem még meg, hogy Vajda Juliánná emlékkönyvében egy francia nyelvű vers is olvasható. Másolója L és J betűből összefont monogrammal jelzi személyét (esetleg Lengyel József?). A megszólítás (Madamoiselle!) és a dátum is francia (a Patak 18 ime Mart) (476): La Jeunesse par l'ordinaire Présomptueuse et téméraire Ne consulta personne encor moins la raison Avec de beaux projets telle sort de la maison Qui le plus couvent se mécompte Et qu'on y voit rentrer avec sa courte honte. Van az emlékkönyvben néhány ceruzával írt verstöredék, ezek nem jelentősek, nyilván emlékeztetőül kerültek be egy-egy üresen maradt helyre, talán jóval később, mint az eredeti bejegyzések. 6. Összefoglalás Vajda Juliánná emlékkönyvének irodalmi érdekességét nem a tulajdonos, vagy a bejegyzők személyének fontossága adja. A név azonossága mindenesetre alkalmat adott a bejegyzőknek a Lilla névvel való játékra, a versanyag egészét azonban ez csak kevéssé érintette. A kötet száztíz verse mint átlagos versanyag jellemző az 1816—18-as lírai közízlésre. Az emlékkönyvversek tematikájának szűkebb köre miatt természetesen nem beszélhetünk itt általános költői érdeklődésről, csak a szerelmi líráról. Egységes izlésirányt már csak azért sem várhatunk ettől a versanyagtól, mert a verseket többen írták be, két városban. De azok a versek is több régi és új irányzat egyidejű hatását mutatják, amelyeket pataki diákok írtak be. 2l6