Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

Az ismétlőjelek világosan dallamra utalnak. Az egyébként sok változatban elterjedt 8—7 szótagszám-cserélődésnek ezt a formáját nem találjuk meg az egykorú dallamokban. A szöveg nem fordul elő tudtommal máshol. Pásztori dall (lia—b) 1. Damon! Dámon! jöjj éjfélben Ne hadd szerelmedet félben El várlak az éjtzaka is Jöjj el ha mint hajnalra is 2. Tam szegény meg betegedett Tan bánnya hogy meg szeretett Tám nem jöhet a nyájától Félvén kegyetlen annyától 3. Már tizedik est hajnala Hogy Dámonom itt nem vala Tám nem jö el a hitetlen Hogy se nem ír se nem izen Más előfordulását nem ismerem. Ugyanaz a kéz írta le, mint az előző pásztori verset, s a harmadik rokon darabot (13a—b): Dámontói egy rózsát kértem Ő is kért amit Ígértem Meg ijedtem el szalattam De a fák közt meg akadtam 2. Ö tsókolt én kiáltottam De mi haszna! többet kaptam Ordítani nem akartam Mit tsinállyak tsak tartottam. Ez a vers más kéziratokban is megtalálható. Sp. Kt. 131 sz. 3. 1, 734. sz. 52. 1, OSzK. Oct. Hung. 543. sz. 123a. A pásztori versnek a naivtól az enyhe iróniáig merészkedő hangja, amelyet ezekben a példákban látunk, megfelel az antikban gyökerező magyar idill-hagyománynak (Faludi—Verseghy). Bé borúit régi napom fénye (136—14a). Három nyolcsoros strófa. Sp. Kt. 514. sz. 211. 1, 1666. sz. 318. 1, 1710. sz. II. 29. 1, MTA. Népkölt. 8° IX. 180. sz. 98. 1, Dallamát lásd Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve Példatár 71. 1. Csalárd szived kevélysége (14a—b). Egyetlen nyolcsoros strófa. Sp. Kt. 514. sz. 218. 1. MTA. Népkölt. 8° IX. 180. sz. 119. 1, Debreceni Református Kollégium Könyvtára R. 830. sz. Dallamát lásd Bartha 151. sz. Én nap fényem már ezután (146—16a) Nyolc nyolcsoros strófa. MTA. Népkölt. 8° IX. 180. sz. 60. 1. Sp. Kt. 1666. sz. 333. 1, 1669. sz. 6. 1. Érzékeny II. 78. 1. Párolog szivem szerelem tüzétől (16a—6). Öt négysoros versszak, máshol nem fordul elő. Motívumai emlékeztetnek Csokonai több versére. 1. Párolog szivem szerelem tüzétől Mért (!) meg van sértve Cupido kezétől Keresem de nyugtom sehol se találom Szivem van sértve, igaz ez nem alom (!) 2. Érzem már sullyát szerelem terhének Alellyet rám Venus kezei tevének Omlik érted árja kegyesen! könnyemnek Tsak téged óhajt sebe hív szivemnek 3. El tűnt nyugalmam nyughatatlan irom Még ezt is, mert a kezemet se birom Le teszem a tollát — oh de mit beszellek Ezt nem tselekszem mert tsak érted élek. 4. így jár az akit Kupidó meg lántzol A kit ö ostroml a hijjaba santzol Koronás fejeket meg aláz kis karja Veszélybe dönt ott valahol akarja.