Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

5. Áldoz is ennek az egész föld népe így én is mert meg foga édes lépe Egy pár kis galambot teszek oltárára Tsak hogy légyen már kínomnak hatara (Vö. Csokonai: Hálaének a Vénus oltáránál) Az 5/6 osztású 11-es sorok jellegzetes „kanásztánc" ritmust adnak, amelyet a 12 szótagos harmadik sor még jobban kiemel. Sajnos, ennek az erősen zenei hatású strófának nem maradt fenn egykorú dallama. A következő vers az egész kötetben a leginkább népies hangú, de legfeljebb egyes ismert motívumaiban paraszti eredetű, sokkal inkább tudatos népies stilizálásra vall (166—18a): 1. Nékem a leg tisztább estve Fekete színre van festve Komor felettem az ég is El hagyott a reménység is. 2. Nem átkozlak nem szokásom De sok sürü sóhajtásom Fel hat a magos egekre Mind te felelsz meg ezekre. 3. A mi engem vidítana Az élethez kedvet adna Attól mind meg vagyok fosztva A jó mind másnak van osztva. 4. Fel se venném a mi nézi Él az Isten el intézi De hogy kinom ő nem érzi Ez a mi szivemet vérzi 5. Szerettelek sok ideig Közel majd egy esztendeig De mit tehetek én arról, Hogy bús felleg jön amarról 6. Falu végin szánt egy eke Barna kis Lyány áll mellette Ugy meg tettzett a termete Halál választ tam el tőle 7. Kertem alatt verbuválnak Engem hívnak katonának Egyszer mondtam hogy be állok Jaj szóval sírtak a Lyányok. 8. Esik esső szép tsendesen Sír a rózsám keservesen Sirat engem a madár is Meg hajlik ertem az ág is. A későbbi népdalgyűjtésekben sok hasonló motívum van, de egykorú változatokat is találhatunk, így : Sp. Kt. 1666 sz. 368. 1, MTA. R. u. i. 8° 127. sz. 145. dal. Petőfi Irodalmi Múzeum Dallok c. gyűjtemény 144. 1. Néha néha ha veled beszellek (18a—b) Három nyolcsoros strófa. Kezdetleges vers, a csalódott szerelmes naiv pszihológiájával. Zárósorai: Tapasztalom irigységed Venus Noha Szentnek tártától Mert kis fiad sziveket gyújtogat Te lantzokat szaggatói. Ugyanennek a versnek kétstrófás, más sorrendben szerkesztett változata olvasható az emlékkönyv 556 lapján. (Vö. Sp. Kt. 131. sz. 17. 1, 1707. sz. 15. 1 és 1710 sz. II. 78. 1.) Igéz a természet ki fejtó'dzvén égi. . . (186—19a) Cloehoz szóló szerelmes vers. A.szótagszá-