Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

Pálffy Sámuel Erbia című regényének közkedvelt dala: Oh nagy Egek, rátok apellállak (53b—54a). Egyidőben Csokonainak tulajdonították. Pálffy antikizáló műve (Erbia -vagy Abuius és Agitus szívreható története) 1811-b^n jelent meg először, tehát az emlékkönyv keletkezése idején irodalmi újdonságnak számított. Hubai Miklós, Csokonai utánzója, sőt plagizátora Az elhervadt Nefelejts című versével szerepel (35a—36a). Költeményes munkái 1810-ben jelentek meg. „Fertelmes Plagiárius és ízetlenül édes fecsegő" — írta róla Kazinczy Döbrenteinek. (Levelezése IX. kötet 5. 1.) Az elhervadt nefelejts egyébként a sikerültebb és egyénibb művei közé tartozik. Kovács Józsefnek, a másik, s Hubainál összehasonlíthatatlanul népszerűbb Csokonai-epigonnak két versét őrizte meg az emlékkönyv. Egyik a már említett vers: Lányka! a' végzés tőllem tégedet be. . . (31a—b.), amelyben a Sz... Sófia név helyébe Vajda Jultsát írt a másoló. Kovács József versei csak 1817-ben jelentek meg nyomtatásban. Valószínű, hogy ez a költemény a kéziratos másolatok láncán jutott Sárospatakig, hiszen az 1809-ben meghalt költő verseit már életében is sokan leírták (lásd Jókay József: Helikoni Virágok c. 1809-ben másolt gyűjteményét. OSzK. Oct. Hung. 596.) Ezt a verset követi Vajda Juliánná emlékkönyvében a Jer vezess te — Tsendes estve kezdetű vers (Az estvéhez 31b—38a), amsly nincs meg Kovács József nyomtatott versei közt, de a Sp. Kt. 1728. sz. kötet 222. lapjának bizonysága szerint szintén tőle származik. (Cïegle Imre közlése). A vers stílusa, obligát enjambement-jai is megerősítik ezt: Jer vezess te — Tsendes esetve Lillámnak ernyőjében Had öleljem — Őt a' selyem Pá'sit bibor keblébe. Jer vezes le — Hol ki fesle Rózsám a' bimbó hályog Közzül's, hol a' — Kék viola Habján Zefir kóvályog stb. Az Eggy félig ki nyilt Ró'sa Virágot kezdetű verset (58è) egy sárospataki kéziratos kötet Péczeli (József?) nevére írja (Sp. Kt. 1566 sz. 209. 1.). A költemény stílusa nem vall az öreg Péczelire, Komárom tudós papjára, de hasonlót a fiatalabb Péczeli versei közt sem találunk. A Ne sírj Lyánka, hogy a bal Sors kezdetű vers (4a—5a) Tóth István: Áriák és dalok című gyűjteménye (MTA. R. u. i. 63. sz. 183. 1) szerint Fáy Endrétől származik. Megjelent Fáy András Fris Bokréta című, 1818-as gyűjteményében. A kötet kottamelléklete ennek a dalnak öt zongora-variációiát tartalmazza: V. Variations Sur une Theme de Monsieur André de Fáij variée et arrangée pour la Piano Forte par Mr Auguste Mohaupt. Fáy András Kloe című szerelmes epigrammja az emlékkönyv 36b lapján olvasható, (vö. Fáy András: Bokréta 1808. 7. 1.) Szemere Pál Szentjóbi Szabóéval vetekedik az emlékkönyvben Szemere Pál szereplése. Hét versét találjuk meg itt, valamennyi a Dalok azoknak, akik szeretnek- című füzetekben jelent meg 1812-ben, németből fordított szerelmi dalok sorozatában. Emlékkönyvünk az eredeti füzetes kiadás szövegét őrzi, mely lényegesen eltér a versek végleges formájától. Szemere szentimentális dal-fordításainak rendkívüli népszerűségét mutatja, hogy öt dala két-két másolatban, illetve változatban is megvan az emlékkönyvben: