Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Éder Zoltán: Ismeretlen adatok Babits 1919-es magatartásának következményeihez

Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Ez a vér, — apáink vére mely a szabadságért folyt — ezek a szent nevek: — az ezredéves szenvedés — ezek az emlékek. Ezeket pedig senki tőlünk el nem veheti: mert ezek bennünk vannak! És ez a mi hazánk, ezek a közös emlékek, ez a szellemi levegő, amelyben élünk: és nem a holt földek! Ez az, ami lelkünk földje és otthona — nyelvünk, gondolataink és emlékeink — amelyen kivül „nincsen számunkra hely", a haza, melyben „élnünk és halnunk kell". Ez az igazi, a szent haza, amely nem kivan véráldozatot, mint a régi és gonosz istenek, amelyért nem kell ölni és halni, amely biztosan és mindörökre mienk. Ez az a haza, melyet sohasem lehet az Emberiség ellen fordítani : mert kincse inkább ez az emberiségnek, és sokasodása, és gazdagodása. Azt mondják: kiki annyi ember, ahány nyelven beszél; és hozzátehetjük: az emberiség annyiszor többet ér, ahány nemzete van — hogyhacsak a nemzetet így értjük, nem politikának, hanem műveltségnek. Mert nem öli akkor, hanem gazdagítja egymást: egyik nyelv a másikat, egyik gondolkozásmód a másikat, egyik műveltség a másikat. És olyanok lesznek, mint külön színek a szivárványban, mint külön-külön vesszők az együtt-erős vesszőcsomóban. Ez az a haza, amelyre igenis szüksége van az emberiségnek, amelyet meg kell őrizni az emberiség számára. A haza, amelyet mi magunkban hordunk, és amely nem veszhet el, mert egy az emberekkel, a néppel, amely ki nem irtható, hanem él, Megfogyva bár, de törve nem! Nem meghalni kell ezért a hazáért, hanem élni: mert ez a haza nem a halálunkból, hanem az életünkből él. És ha igazságtalanok mivelünk más népek: ezt a hazát tőlünk el nem vitathatják : nincs okunk gyűlölködni érte és boszut koholni : mint a másik hazáéit, a földért. A gyűlöletnél jobb a tett: Kezdjünk egy újabb életet! — mondja Vörösmarty egy másik versében. De a Szózattal is csak ezt mondja. Ennyit jelent a Hazádnak rendületlenül. . . Babits Mihály* Még a rendőrségi eljárás megindítása előtt folyamatba tette a VKM Babits Mihály ellen a fegyelmi eljárást, és őt középiskolai tanári nyugdíjától megfosztotta. Ez a határozat 1920. március 31-én kelt és így szólt: Másolat. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztertől 102 752/1920. szám. B—XI. Tanár úrnak a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartásának megvizsgálására megejtett fegyelmi vizsgálat során beigazolást nyert, hogy a proletárdiktatúra idején egyetemi tanári állást vállalt, s úgy ezen állásában, mint a proletárdiktatúra kitörése 9 Babits a cikk alapgondolatát később is vallotta. Ezt tanúsítja 1935-ben tartott előadása: A mai Vörösmarthy. (L. Keresztülkasul az életemen 123. 1.)