Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke

2. Az eddigiek során láttuk, hogyan gátolta századunk első négy évtizedében társadalmi fejlődésünk kedvezőtlensége e kor nemzeti problémáinak regénybeli összefoglalását. Mármost felvetődik a kérdés : miért jöhetett létre egy ilyen összefoglalás Ady és József Attila lírájában, Bartók zenéjében} Révai József Ady-tanulmányában megállapítja, hogy „Ady éppen azért lett a magyar irodalom reprezentatív alakjává a forradalmak előtti Magyarországon, mert lírikus és csak lírikus volt."

4 Már itt felvetődik a lírának bizonyos helyzetekben meglevő nagyobb „hordképessége" az epikai és drámai ábrázolással szemben. A kérdés megoldásához közelebb visz a kérdés általánosítása: "az első világháború előtti Magyarországon — mint annyiszor a magyar irodalomban — a líra volt a reprezentatív magyar műfaj, mely a magyar társadalmi és történelmi valóságot, a nemzeti élet fő kérdéseit a legadekvátabban, a legmaradéktalanabbul tudta kifejezni."

5 A probléma további konkretizálása során Révai rávilágít arra, hogy milyen helyzetekben van a lírának a regénynél (s a drámánál) nagyobb „hordképessége" : „A regény és a dráma akkor lehet a nemzeti irodalom reprezentatív műfajává, ha a társadalmi ellentétek, melyeket az irodalom tükröz, úgyszólván egyneműek, egységes nézőpontból áttekinthetők, mert minden bonyolultságuk ellenére, a főosztályok ellentétei körül forognak, és így a társadalmi fejlődésről egységes és egész képeket lehet alkotni, ezeknek az alapvető, középponti és fő osztályellentéteknek objektív nézőpontjából. Hogy Magyarországon a 19. század végén és a 20. század elején nem a regény, nem a dráma lett reprezentatív nemzeti műfajjá, annak az a végső magyarázata, hogy a magyarországi társadalmi ellentétek még nem voltak olyan'tiszták', mint Nyugateurópában és már nem voltak olyan tiszták, mint a 19. század cári Oroszországában. Magyarország már kifelé menőben volt abból az állapotból, amelyben a fő társadalmi ellentét az egész nép és a feudális nagybirtok ellentéte ; de még nem érte el azt a fokot, ahol a középponti társadalmi ellentét burzsoázia és proletariátus osztályellentéte. Ennek a különleges átmenetnek volt végő soron kifejezője Ady lírája."

6 Végül Révai még egy, a kérdés megoldása szempontjából igen lényeges megállapítást tesz, amikor a lírai visszatükrözés jellegére utal : „A líra azért lett Adyval reprezentatív magyar műfajjá a háború előtti Magyarországon, mert csak ő tudta megszólaltatni a magyar társadalom ellentéteit meztelenül és közvetlenül, anélkül, hogy feloldotta volna őket, és mert a lírai magatartásban, mely az Én-en, a szubjektumon keresztül nézi a világot, tükröződhetett legadekvátabban a forradalomnak az a fő kérdése, hogy szubjektív erői gyengék és készületlenek. Ady lírájának befelé fordulásában és ellentéteinek feloldatlanságában tehát egyaránt a magyar valóság problémái tükröződtek."

7 Ugy érezzük, éppen ezen a ponton szükséges a további konkretizálás. Az epikát és a lírát nemcsak uralkodóvá válásuk körülményei szempontjából kell részletesebben egybevetnünk, hanem — épp e körülményekkel kölcsönhatásban, részben éppen ezek megmagyarázására — a visszatükrözés sajátos jellege szempontjából is. Néhány példa megmutathatja, milyen előnyökkel járhat bizonyos helyzetekben a lírai visszatükrözésnek sajátosan közvetlen, nem elsősorban a tárgyi világ objektív dialektikájának a közvetítésével élő természete. Regényben teljesen elképzelhetetlen, hogy jelentős alkotás jöjjön létre pusztán annak az élménynek alapján, hogy egy tehetséges és az anyaggal való birkózásban valamilyen külső ok miatt alulmaradt író nem tud regényt 1 Révai József : Ady Endre. Irodalmi tanulmányok. Szikra Bp. 1950. 202. 1. 5 Uo. 6 Uo. 203—4 1. Ebből az Adyra vonatkozó megállapításból itt nem József Attilára, hanem a lírai ábrázolásmódra igyekszünk következtetéseket levonni. Megjegyzendő azonban, hogy az osztályellentétek József Attila korában — ha tisztábbak voltak is — szintén igen bonyolultan jelentkeztek. 7 Uo. 205—5. 1.