Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Balkányi Enikő: Delhányi Zsigmond: Adatok Petőfi Sándor életrajzához

Balkányi Enikő Delhányi Zsigmond: Adatok Petőfi Sándor életrajzához A Petőfi Irodalmi Múzeumban a Petőfi Társaság irattárának most folyó rendezése során előkerült egy Petőfi gyermek- és ifjúkori éveiről szóló visszaemlékezés. A kézirat (jelzete: P. T. I. X./84.) Delhányi Zsigmond (1824—1900), volt szarvasi gimnáziumi tanártól, Petőfi aszódi és selmeci iskolatársától — később is jó barátjától származik, (Delhányi életrajzi adatait lásd Szinnyei és Gulyás életrajzi lexikonának II., ill. V. kötetében.) Az öt, mindkét lapján sűrűn teleírt ívrét folioból álló, a múlt század utolsó éveiben keletkezett, elsárgult papírján a felette elszállt évtizedek nyomait viselő, de teljesen ép és jól olvasható kézirat Kéry Gyula gyűjtőmunkája során került a Petőfi Társaság birtokába. Kéry, a Petőfi Társaság volt titkára és a Petőfi-ház őre, Ferenczi Zoltán és Endrődi Sándor mellett az 1890-es években és az 1900-as évek elején elismerésre méltó buzgalommal gyűjtötte országszerte a Petőfi ereklyéket, a Petőfi életére vonatkozó adatokat, emlékezéseket. (E többéves munka eredményeként jelentős relikvia- és emlékanyag, valamint nagyszámú cikk-, közlemény- és újságkivágat gyűlt össze a Petőfi-Házban melynek ereklyemúzeuma részben Kéry " fáradhatatlan tevékenységének köszönhette alapjait.) A szóbanforgó kéziratot e gyűjtés során ajándékozta a Petőfi-Háznak 1910. június 5-én Petrovics Soma, szentesi evangélikus lelkész és esperes, Delhányi Zsigmond unokaöccse. A kézirat ajándékozólevelén kívül az emlékezés utolsó lapjára írt, szintén Petrovics Somától származó sorok is kétségtelenül igazolják a kézirat Delhányitól való származásának hitelességét. Delhányi emlékezései a tanárra jellemző lelkiismeretességgel és tárgyilagossággal, de egyúttal a nagy költő iránt érzett szeretettel tárják elénk a múltat felidéző diákpajtás és a később legnagyobbjaink közé emelkedett ifjú együtt töltött éveit. A szerző visszaemlékezéseiben kizárólag Petőfivel való közvetlen, személyes találkozásainak, és együtt töltött iskolaéveiknek leírására szorítkozik. Tárgyilagossága, hitelességre törekvése nemcsak abból derül ki, hogy következetesen felhívja a figyelmet arra, ha valamely adat, vagy tény már nem egészen világosan él emlékezetében, hanem szigorúan tartózkodik attól, hogy másoktól kapott, számára már ellenőrizhetetlen értesülés, vagy szóbeszéd alapján írjon valamit Petőfi személyéről, vagy életének eseményeiről. Az emlékezés Petőfi aszódi éveinek egyik legmegbízhatóbb dokumentuma és csak hosszú ideig tartó lappangásával magyarázható, hogy ennek ellenére évtizedeken át kiadatlan maradt. Először Hatvány Lajos másolta le a harmincas évek folyamán már akkor tervezett szöveggyűjteménye számára, mely a második világháború kitörése s az azt követő események miatt csak a közelmúltban jelenhetett meg. (Hatvány Lajos: így élt Petőfi 1—5. köt. Bpest. 1955—1957. Akadémiai Kiadó) E kiadvány I. és II. kötetében (IV— IX. fejezet) tette közzé Hatvány Delhányi emlékezéseit. Hatvány könyv- és folyóirattárak, kézirat- és irattárak sokezer lapját tekintette át, míg összegyűjtötte a Petőfi kor-