Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Balkányi Enikő: Delhányi Zsigmond: Adatok Petőfi Sándor életrajzához

társaitól származó visszaemlékezések és Petőfi életére vonatkozó adalékok öt vaskos kötetét. Anyagát pontosan Petőfi életének időrendje szerint rendszerezi. E miatt sok esetben megtörténik, hogy egy — Petőfi életének hosszabb szakaszára, vagy életének különböző, egymástól időben távoleső korszakaira vonatkozó közlés a műben több részre szakítva jelenik meg az évek egymásutánja szerint felsorakoztatott emlékezések között. E módszer alkalmas arra, hogy a mű alkotója és olvasója Petőfi életének időrendjét pontosan kövesse, ugyanakkor azonban megfosztja az egyes emlékezéseket tartalmihangulati egységüktől. Delhányi adatközlései — a mű szigorú kronológiája következtében — tizenegy helyen bukkannak fel a kötetek lapjain, s ezáltal a visszaemlékezés szép egysége, az ifjúság gondtalan-gondterhes napjait idéző sorok megindító hangulata úgyszólván a semmibe vész. A közlés részekre szabdaltsága miatt az emlékezés lapjain nem dereng fel az olvasó előtt a szerző egyénisége, az ember a maga sajátos vonásaival. Nem lép elénk és nem férkőzik a közelségünkbe az emlékezés sorai közt bujkáló gyermekifjú, aki hosszú időn keresztül Petőfivel együtt egyforma hatásokat fogadott be és akinek egyénisége a többi iskolatárssal együtt hatást gyakorolt a gyermek és az ifjú Petőfi személyiségének fejlődésére. E mellett a közlés szöveghűség tekintetében is sokhelyütt kifogásolható s ez — bár ilyen hatalmas anyag feldolgozása során a hibaalkalom fokozott — egyrészt megfosztja az eredeti írásművet sajátos jellegétől, ízétől-zamatától, másrészt tudományos felhasználását akadályozza. A közlés során két rövid részlet — egy mondat és egy néhánymondatnyi passzus —• kimaradt. A kézirat 7. lapján: „...azontúl nem találkoztam Petőfivel csak 1841-dik év tavaszán." És a kézirat 9. lapján: „Két évvel későbben 1883 (sic!) tavaszon, az országgyűlés alatt szinte feljött Pozsonyban, ekkor én Neumann Károllyal laktam, magunkhoz vettük lakásba, én ágyamat neki adtam magam a földön feküdtem, mint színész jött ide, eleinte megosztottuk vele szegénységünket, későbben az országgyűlési beszédek leírásánál részt vett, itt annyit keresett, hol napról napra eléldegélhetett." Hatvány közlése és az eredeti szöveg közt számos eltérés mutatkozik. Téves olvasás, szórendváltoztatás, a 19. századi helyesírás, illetve nyelvhasználat mellőzése, egyes szavak kihagyása, értelemzavaró sajtóhibák gyakran fordulnak elő a szövegben. A nagyszámú eltérés közül kiemelünk néhányat: Taüga, rév-komáromi tanár, az aszódi iskolában használt egyik tankönyv magyarra fordítójának neve Poligy, Rhenius, latin grammatikaíró neve Rheiner alakban szerepel Hatvány közlésében. Pierer (a kéziratban „Pierrer") encyclopedia ja a közlésbe mint „egy encyclopedia" került. Valószínűleg sajtóhiba következtében találjuk Hatvány közlésében a „Pár heti itt időzés után..." szövegrészt „Már heti itt időzés után..." alakban. A sajtóhiba itt lényeges értelmi különbséget okoz. A kézirat hitelességét bizonyító sorokban Petrovics Soma azt írja, hogy Delhányi Petőfinek „egyik szíve szerinti barátja" volt. Hatvány egyrészt Petrics Somának nevezi a hitelesítő sorok íróját, másrészt az előbbi kifejezést a következőképpen közli: Delhányi Petőfinek „egyik híve szerint barátja" volt. A névaláírás helytelen közlése itt annál súlyosabb félreértést vonhat maga után, mert a Petrics Soma név olvasásakor önkénytelenül Orlay Petrics Somára gondolunk s ez a körülmény egész sor téves képzettársítást okozhat. A Petőfi-kép kialakítása és a Petőfi-életrajzhoz történő adatgyűjtés szempontjából igen értékes visszaemlékezés csak pontos, hiánytalan, összefüggő szövegével szolgálhatja a Petőfi-kutatást. Ezért bocsátjuk most közre a kéziratot. Megjegyezzük még, hogy Delhányi emlékírásában gyakoriak a törlések, javítások ; az áthúzott, kijavított, mással helyettesített szavak, közbeszúrások és átfogalmazások arra mutatnak, hogy a kézirat első fogalmazvány, amely egyúttal egyetlen példány is maradt.