Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Szántó Judit: József Attila dedikációi
ként ezeket az immár megtagadott verseket. Szeged, 1924. nov. 7. József Attila." (Szépség koldusa) „Papp Jóska barátomnak, Tömörkény szobrászának szeretettel: Mindenek előtt emberek vagyunk és éppen az bennünk az ember, ami tovább, előbbre-előbbre űz az ismeretlen utakon. Szeged, 1925. febr. 6. József Attila." (Nem én kiáltok) Juhász Gyula társaságához tartozott még Kovács Árpád szerkesztő is, aki a szegedi Kék golyó vendéglőben hallgatta a költő naponta születő verseit. „Szeretettel Kovács Árpád barátomnak, sokban kollégámnak, a felejthetetlen Kék golyóban. Szeged, 1925. jan. József Attila." (Nem én kiáltok) Az ajánló sorokkal ellátott kötetek gyűjtésénél sok nehézség adódik. Ha antikváriumokban fölfedeztünk értékes dedikált köteteket, nem lehetett mindig kikutatni, milyen körülmények közt születtek a barátságnak e dokumentumai. Előkerült pl. egy fényképmásolat a „Nem én kiáltok" egyik dedikáció járói, amelyet 1925. júliusában Mátyásföldön írt a költő. De, hogy a könyv birtokosa hogyan került a költő közelébe, nem tudjuk 1 . Pedig az életrajzi adatokhoz bizonyára sok segítséget nyújtana. Ezt az ajánló sorok is igazolják: „Székely Jenőnek, régi barátomnak, akivel most, előszörre is kicseréltük egymást: hogy a folyóink összefolyjanak és együtt őrizzük meg magas tornyú hajókat, a gazdag iszapok melegét, a fehérhusú halakat, az erős nyugalmas kedvet, messzire látó szemünket és a magyarrá szeretett eget. Szervusz, csókollak sokszor. Mátyásföld, 1925. júl. József Attila." Múzeumunkat az elmúlt napokban egy József Attila könyvdedikációról készült fényképpel ajándékozták meg. A küldőjéhez kéréssel fordultam, hogy néhány sorban írja meg József Attilához fűződő barátságát. Nem válaszolt. Az ajánlás így szól: „Aigner Ferinek, sok barátsággal és szeretettel, hogy közelebb hajoljon szebbik szívemhez, ha akarja, ha nem. Szeged, 1925. máj. József Attila." (Nem én kiáltok) 1 A tanulmány nyomdábaadása után tudtuk meg, hogy Székely Jenő a Néphadsereg Színházának művésze volt és 1958. augusztusában halt meg.
