Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Szántó Judit: József Attila dedikációi
(A jószándékért, amellyel ezt a szép dedikációt elküldte, köszönet jár Aigner Ferencnek. De a költő szerény, hallgató barátai nagyon sokat segíthetnének József Attila életrajzának megírásában; még azok is, akiknek csak annyit írt a költő, hogy barátsággal vagy szeretettel. Ha József Attila elvtársai, barátai elmondanák, hogyan, milyen körülmények között szövődött barátságuk, ezzel nagymértékben hozzájárulnának a költő életútja teljesebb megrajzolásához.) A „Nem én kiáltok" c. kötetét szegedi német professzorának dedikálja: „Kedves ősz professzoromnak, Schneider Ferencnek, hogy végkép megszeresse a háború utáni tizenkilencévesek lázadó, bolond zsoltárait. Szeged, 1925. febr. 27. József Attila." A „Nem én kiáltok" c. kötetbe írt ajánlósoraiból tudjuk meg, hogy 1926. áprilisában Pesten van. Mikes Lajossal, az Est-lapok szerkesztőjével már hosszabb ideje levelezett. Hozzá több versét is elküldte a költő. A legtöbbjét Mikes Lajos nem közölte, de a honoráriumot a nem-közöltekért is kifizette, ami bizony nagyon fájt József Attilának. Hiszen a nyomtatott betű varázsa többet jelentett számára, mint az egy-két hétig tartó anyagi biztonság. Ebben a tekintetben József Attila nem különbözött a világ bármely táján élő fiatal költőtől. „Mikes Lajosnak, Mikes Bácsinak, mert olyan szépen és olyan állandóan szid, hogy fiatal fám sokszor és boldogan szédül bele az erős, serkentett növésbe. Budapest, 1926. ápr. József Attila." Az élő magyar írók közül Nagy Lajos írásait szerette a legjobban. Nagy Lajos önéletrajzából tudjuk, hogy az irodalmi életben mellőzött író műveit még a kortársírók sem nagyon olvasták. Nagy Lajoshoz így ír József Attila: a „Nem én kiáltok" c. kötetben: „Nagy Lajosnak, barátsággal, mert ha tiltakozna is ellene, együtt haladunk és egymás civódásai nélkül (nem emberhez, hanem) az ember fejlődéséhez szükséges állapotokat elérni nem tudnók: fogadjon el vagy tagadjon meg: Ő az enyém és én az övé kell legyek. Budapest, 1926. aug. 26. József Attila." Ezekben a sorokban a kor legnagyobb költőjének és egyik legnagyobb novellistájának a szocialista holnapért folytatott harca, eszmei közösségének tudatos vallása világosodik meg. A „Nincsen apám se anyám" c. kötetét Juhász Gyulának ajánlja:
