Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Baróti Dezső: A látható irodalom. Az irodalmi múzeológia néhány kérdéséről

zeológiával, ezek tapasztalatait nagy mértékben hasznosítania is kell. Ugyanakkor egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk az irodalom sajátos jellegéről, az írói mű lényegét jelentő eszme- és formavilágról. Ezt annál is inkább hangsúlyoznunk kell, mert a kiállítás szükségképpen térbeli jellege állandóan magában hordozza az irodalmi mű eszmeisége és formavilága háttérbe szorításának kísérletét. A nehézségek csak fokozódnak, mihelyt az irodalom egészét bemutató kiállításra gondolunk: a térbeli elrendezés törvényeinek elengedhetetlen figyelembevétele épp a rendelkezésünkre álló anyag gazdagsága, a szelekció és csoportosítás szükségszerű követelménye miatt könnyen a lexikális jelleg vagy a pusztán dekoratív megoldások öncélú formalizmusa felé sodorhatja el szándékainkat, ha már eleve nem tisztázzuk a tervezett kiállítás legfontosabb tartalmi és formai kérdéseit. Elsőnek az irodalmi kiállítás „műfajának" néhány problémáját szeretnénk megbolygatni. Fejtegetéseink nem minden vonatkozásban lépnek fel az eredetiség igényével. Az irodalmi múzeológia szakirodalmának csaknem teljes hiánya miatt általában a Petőfi Irodalmi Múzeum kollektívájának tapasztalataiból a kiállítások rendezése közben felmerült problémákból indultunk ki, ezeket próbáltuk a magunk véleményét is hozzátéve, valamiképp rendszerezni. Kezdjük talán a kiállítások egyik leggyakoribb kellékét jelentő autográf kéziratokkal. Ezeket, legalábbis a mi szempontunkból három nagy csoportra oszthatjuk, az első csoport maguknak a műveknek az irodalmi textológia szempontjából is felbecsülhetetlen csoportja, a második az életmű olyan, nem kifejezetten esztétikai jellegű típusa, mint a levelezés, napló és néhány más hasonló megnyilatkozás, a harmadik, nem egykönnyen meghatározható csoport az író személyes emléktárgyaival érintkezik s jórészt csak ilyen vonatkozásban érdemel különös figyelmet; ilyenek az iskolai füzetek, egyetemi jegyzetek, a hivatali munka irományai, mint például Arany János jegyzősködésének, akadémiai főtitkárságának önmagukban véve jelentéktelen megnyilatkozásai, a tanár-írók „noteszei" vagy akár egy személyesen kitöltött szállodai bejelentő lap. Az irodalmi kiállítások bőven élnek ilyen anyagok felhasználásának lehetőségeivel, pedig hatásos térbeli elrendezésük meglehetősen nehéz, s ha visszaélünk vele, a kiállítást rendszerint nehezen olvasható könyvhöz tesszük hasonlóvá. Azt is meg kell gondolnunk, hogy az eredeti kéziratok hosszabb ideig tartó bemutatására már csak azért sem vállalkozhatunk, mert a papír és tinta romlandó anyag s a gyakran kiállított kéziratokból sok máris tönkremenőben van. Nem is egy megfontolás szól tehát amellett, hogy kiállításainkat lehetőleg ne a kéziratok mutogatására alapozzuk. Az eredeti kéziratok személyes emlékjellege s a személyes emlékjelleghez kapcsolódó kegyeletes érdeklődés mégis megkívánja, hogy legalább irodalmunk nagyjaitól, mégpedig leginkább a szöveg teljességében kiállítható nagy versekből a lehetőség szerint néhányat bemutassunk s ennek érdekében a kéziratok szakszerű megóvásának, konzerválásának technikai lehetőségeire is felfigyeljünk. Más esetekben az eredeti kéziratot a hasonmás is pótolhatja, ennek az az előnye, hogy felnagyítható, ragasztható s így könnyebben alkalmazható a kiállítás térbeli jellegéből következő rendezési elvekhez. Az önmagukban kevésbé jelentős autográf emlékek, azok, amiket előbbi felsorolásunkban a harmadik típusba soroltunk, leginkább csak az életrajz, pályakép bemutatásánál jöhetnek számításba. Jelentőségüket sem szabad túlbecsülnünk, mert ha egyes esetekben kétségtelenül lényegeset is mutathatnak meg, általában mégiscsak anekdotikus érdekességük van. Módjával alkalmazva persze ez is hozzátartozhat a kiállítás vonzóbbá tételéhez, sőt életszerűségéhez is. Az autográf kéziratok felhasználásának lehetőségei és korlátai az íróval kapcsolatos más kéziratos anyagra (hozzájuk írott levelek, róluk szóló megemlékezések, nekik dedikált könyvek, anyakönyvi kivonatok, iskolai bizonyítványok stb.) érvényeseknek látszanak.