Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Kiss József—V. Nyilassy Vilma: Petőfi levelezésének kiadatlan és elfelejtett darabjai
illeti, azokkal nem szolgálhatok, mert már nem kapom az Életképeket, hanem haza járatom szülőimhez, valamint a Pesti divatlapot is. Kívánván Önnek tökéletes fölgyógyulást, vagyok tisztelő barátja Petőfi Címzés (a hátlapon): Tekintetes Tudós Bacsó János Urnák illő tisztelettel Monoron A kézirat az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára Petőfi Ereklyetárának 177. sz. darabja, mely özv. Bacsóné tulajdonából, vétel útján, 1920-ban került jelenlegi helyére (1. a kézirattár növedéknaplójának 1920/3. tételét). Negyedrét alakú, levélszerűen hajtogatott lap. Petőfi kezeírása. A címzett neve nem ismeretlen a Petőfi-irodalomban. A költőnek két, későbbi időből származó, hozzá intézett levelét ismertük eddig: az egyik Pesten, 1848. jún. 30-án kelt s mivel címzése nem maradt fenn, Havas Adolf Petőfi összes műveinek első kritikai kiadásába még „Levél egy fülöpszállási barátjához" címen vette föl (VI. köt. 208—209. 1.); a másik, melyből az előzőnek címzettjére is fény derült (vö. Badics Ferenc: Petőfi levelei. Bp. 1910. Petőfi Könyvtár XXIII. 240. 1.), ugyancsak Pesten, 1848. júl. 16-án kelt (először megjelent: ItK. 1898. 113—115. 1.; a közlő — feltehetőleg Szilády Áron szerkesztő — neve nincs feltüntetve). Az a közvetlen baráti viszony, melyre e levelek tartalmából és hangjából következtethetünk s az itt közölt levél, mely azt bizonyítja, hogy ez a kapcsolat már évekkel előbb szövődött, méltán fordíthatja figyelmünket Petőfi baráti körének e kevéssé ismert alakja felé. A rá vonatkozó adatok és Bacsó fennmaradt kéziratai részletes ismertetését a kritikai kiadás levelezés-kötetére hagyva, e helyen csak életének főbb és a szóbanforgó levél szempontjából fontos állomásait jelöljük meg. Kiskunhalason, 1818-ban született (ld. az ItK. említett levélközlésének jegyzetét); a halasi algimnázium tanulója, majd a kecskeméti ref. főiskola papnövendéke volt (ld. Nagy Szeder István: Kiskunhalas város egyházainak... története. Kiskun-Halas, 1936. 82. 1. és a Polgár Mihály által kiadott Egyházi Almának, Kecskemét, 1842. 113. 1.); pappá szentelték és mint „papi segéd"-et (káplánt) kibocsátották 1843. jún. 29-én (ld. a Dunamelléki ref. egyházkerület 1843. évi közgyűlése Jegyző-könyvének 15. pontját. — Az 1843—1849. folyamán tartott dunamelléki egyházkerületi közgyűlések nyomtatott, évről-évre, hely- és évmegjelölés nélkül megjelent jegyzőkönyveire a továbbiakban röviden Jegyzőkönyv néven utalunk). Bacsó 1843. jún. végén Szalkszentmártonban kezdte meg segédlelkészi működését (Jegyzőkönyv 12. pont); 1844. jún.-ban Monorra helyezték (Jegyzőkönyv 5. pont); ugyanott meghagyta további egy esztendőre az 1845. jún. havi közgyűlés (Jegyzőkönyv 6. pont) ; Monorról 1846. júl. havában került el KiskunLacházára (Jegyzőkönyv 18. pont), majd Kiskun-Halasra, Fülöpszállásra. 1848-ban választották meg rendes lelkésszé Ságvárra, Somogy megyébe, s ott is maradt haláláig, 1871-ig (ItK. i. h.). Mivel a fenti adatok szerint Bacsó 1844. jún. és 1846. júl. hava között káplánkodott Monoron, mindjárt szemet szúr az oda címzett levél 1844. febr. 13-i dátuma. Ekkor Bacsó — mint láttuk — még szalkszentmártoni segédlelkész volt s innen keltezte éppen febr. 14-én, egy nappal később, Szilágyi Beniáminnak írt, az Akadémia Könyvtára kézirattárában (Szilády Áron hagyaték 32. sz. csomó) fennmaradt, egyébként érdektelen
