Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Kiss József—V. Nyilassy Vilma: Petőfi levelezésének kiadatlan és elfelejtett darabjai

levelét. Az a meggondolás pedig, hogy a költő 1844 elején, nyomora mélypontján még nem járathatta a levelében említett folyóiratokat, végképpen meggyőzhet bennünket az 1844-es keltezés téves voltáról. (A Pesti Divatlapnak egyébként 1844. júl. l-ig Regélő Pesti Divatlap volt a címe s addig általában Regélő néven emlegették; maga Petőfi is így nevezi 1843. jún. 3-án kelt, Garayt támadó cikkében stb.) A levél tehát csak későbbi lehet, nyilvánvalóan 1845. februári: Bacsó ekkor már Monoron volt, s Petőfit ekkor, mint segédszerkesztőt, bizonyára megillette a Pesti Divatlap egy példánya; az Életképeket pedig, melyben szintén sűrűn jelentek meg költeményei, feltehetőleg járatta, ha ugyan nem tiszteletpéldányként kapta. Ami az elírást illeti: 1845 elején még könnyen előfordulhatott az előző évi segédszerkesztői munka folyamán erősen beidegzett, megszokott 1844-es évszám írása. Már az ItK. többször említett névtelen kommentátora is megjegyzi, hogy Petőfi és Bacsó 1848. évi levélváltásuknál jóval korábban is megismerkedhettek, és Szalkszentmártont említi, mint e megismerkedés egyik lehetséges színhelyét. Petőfi szülei azonban csak 1844 őszén költöztek Dunavecséről Szalkszentmártonba (ld. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. 2. köt. Bp. 1896. 12.1.), amikor Bacsó már hónapok óta Monoron volt; itt tehát bajosan találkozhattak. Maga Bacsó Petőfivel való barátságáról tudomásunk szerint sohasem írt, fennmaradt leveleiben, kézirataiban (MTA Könyvtár kézirattára, Ráday-Levéltár) semmi ilyen adatot nem találtunk. De ságvári lelkész korában beszélt Petőfiről Kálmán Dezső nevű barátjának, aki a tőle hallottak alapján 30 évvel később a Tolnavármegye c. lap 1898. évf.-ának 52. számában, „Petőfi Sándor és Bacsó János" c. cikkében megírta a két fiatal ember megismerkedésének állítólagos történetét. Ezt a cikket legutóbb Hatvány Lajos újra közölte (i. m. 2. köt. Bp. 1955. 170—171. 1.), rámutatva Jókai Mór „Egy magyar költő életéből" c. írása egy részletével való gyanús egyezéseire. (Jókainak ez az írása már „Tarka élet" c. kötetében, 1855-ben megjelent.) De ha igazat kell is adnunk Hatványnak abban, hogy ez az elbeszélés lényegében a Jókaitól olvasott epizód kiszínezett, terjengős változata, annyit mégis elfogadhatunk belőle, hogy Bacsó már legátus, tehát diák korában megismerkedett a költővel. Kálmán Dezső megbízható közvetítőnek látszik, ellenőrizhető adatai (Bacsó ságvári papsága, halálozási éve) helyesek ; feltételezhetjük, hogy Bacsó elbeszélésének erre a mozzanatára is jól emlékezett. S így arra gondolhatunk, hogy Petőfi és Bacsó ismeretsége 1843 elején, Petőfi kecskeméti színészkedése és Bacsó utolsó évi teológiai tanulmányai idején kezdődött. De ha ezt elfogadjuk is, a barátság másfél-két évvel későbbi felújításának körülményeire nézve semmit sem tudunk. Mint a levél megszólítása, aláírása és az önözés mutatja, ekkor még nem volt közöttük szorosabb kapcsolat. Ez feltehetőleg csak jóval később, talán 1848 elején alakult ki. Hogy miféle holmikat küldött Bacsó Petőfinek, továbbá, hogy milyen újságokat, milyen körülmények között kapott tőle, nem tudjuk. Annyi azonban fennmaradt levelezéséből is megállapítható, hogy ez a fiatal segédlelkész — sa későbbi lelkész is — olvasmányokra, ismeretekre éhes ember volt. Petőfivel is ez az állandó erős szellemi igénye, tudásvágya hozhatta össze. Verselgetett is: az Életképek 1848. dec. 24. ill. 31-i számában két költeménye jelent meg. — Vajon miért küldette Petőfi a két folyóiratot Szalkszentmártonba? Bizonyára azért, mert azokhoz ő Pesten különben is hozzájutott, s így szülei tudomást szerezhettek munkájáról. 2 Petőfi Sándor — Novelly Józsefnek. [Eperjes, 1845. április.] Novelly Ur Kérem, legyen szives felküldeni azt a golyóöntőt, hogyha megtalálta. Petőfi