Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

zat során nem hozhatom fel, ezért most csak annyit jegyzek meg: nagyon súlyos lebecsülése a magyar munkás osztályöntudatának, ízlésének és művelődési vágyának, ha művészet helyett ponyvával akarjuk kiszolgálni, és meggyőződésem, hogy a munkásság ezt nagy többségében visszautasítaná* Déry s.k. P.s. Kérlek, juttasd el hozzám a te felszólalásodnak egy példányát is, mert azt a gyorsíró nem jegyezte." A felszabadulás harmadik évfordulójára Kiadatlan. - 3 fi terjedelmű - tintával írt és kisebb javításokkal tarkított - kézirata a hagyaték 72., Felelet-vita, írások D. T.-ról, önéletrajzok, előadások egységében. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: hangvétele egyértelműen arra utal, hogy ünnepi emlékezésnek készült, s tematikája azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a fővárossal, annak felszabadulásával kapcsolatos. Az utolsó bekezdésben említett évszám - 1948 - pedig a megírás időpontját is elárulja. Jelenlegi ismereteink szerint igen valószínű, hogy a Magyar Parnasszusban, a rádió irodalmi folyóiratában hangzott el 1948. január 18-án, Pest felszabadulásának harmadik évfordulóján. (A nyomtatott műsorelőzetes szerint „Déry naplójából" olvasott fel.) - Az összeállítás szelleméhez igazodva az emlékezés hangvétele könnyed és „laza", mentes minden politikai frázistól. Igaz, az ismert életrajzi tényeket halljuk viszont. Ami többlet - az azok érzelmi háttere, Budapest szeretete; s egy apróság: az argot-kifejezések sorjázása, amelyekhez Déry nagy valószínűséggel 1938139-es börtönbüntetése alatt jutott. (Nem ötletszerűen sodródik tudatába — röviddel idézésük után - az 1939-es évszám.) T[isztelt] hallgatóim, egy kéréssel járulok Önök elé: engedjék meg, hogy teljesen őszinte legyek Önökhöz. Az író óo művészek személyes vallomásai rendszerint meg vannak formálva, s az író modorában a műalkotás lényeges vonásait tartalmazzák, több-kevesebb tekintettel a közönségre, amely hallani vagy olvasni fogja őket. Én arra kérem Önöket, egyezzenek bele abba, hogy ezúttal, a szokástól eltérően, ne legyek tekintettel Önökre, sem az érzékenységükre, sem az előítéleteikre, hanem egyezzenek bele abba, hogy elkö*A dőlt betűs sorokat Dery Tibor eredeti levelében piros ceruzával húzta alá.