Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

Antal Gábor: Déry Tibor kritikája a kritikáról Először: Színház 1948. jan.20/26. 4.sz. [7.] Tárgyi és életrajzi vonatkozások: 1948. január 9-én mutatta be a Nemzeti Színház azt a darabot, az Itthon/, amelyen Déry 1947 nyarán dolgozott. Témája már-már elkoptatottnak mondható: a háború során eltűnik a férj, a feleség halottnak nyilváníttatja, majd hozzámegy új szerelméhez. Am telik az idő - és megjelenik a korábbi férj, aki életben maradt ...A már ismert konfliktust Déry azáltal véli újszerűen megközelíteni, hogy a tévedések játékába társadalmi töltetet visz: a hazatérő Király István főhadnagy volt földbirtokos, a magát szabadnak tudó volt feleség új férje a demokrácia képviselője, a tanácselnökké kinevezett Borbíró Mihály, akihez társa természetesen hű marad. A történet a birtokát és feleségét vesztett tiszt öngyilkosságával végződik. A cselekmény ilyenformán nincs híján politikai vonatkozásoknak, amelyekkel Déry tudatosan élt, s kiemelésükben minden bizonnyal része volt Lukács Györgynek, akivel naponta találkozott (s minden bizonnyal konzultált is) mátraházi alkotó heteiben 1947 júniusában/júliusában. A társadalmi vonatkozások kimunkálása azonban sajnos eléggé tételesre sikerült, s az Itthon - a várakozások ellenére - nem érte el azt a sikert, amelyet előzőleg a Tükör megkapott. (A darab szövegét l. Színház, 407-477.) A riport a bemutatót követő héten készült, s ebben Déiy egyetlen nap, január 1 l-e kritikáit kommentálva igyekszik a maga igazát védeni. Elsőként Kemény István vádját - aki szerint az Itthon szövege „kinyilatkoztat" (Kossuth Népe) - utasítja vissza, majd Kunszery Gyulát bírálja (Magyar Nemzet), aki a darab szerkezetét kifogásolta. Ezt követően Szabó István tárgyi tévedéseit (Népszava) veszi sorra, hogy utána Kelemen János anekdotizálását (Szabad Szó) tegye nevetségessé. Az utolsóként emlegetett írótárs mögött, aki állítólag szembe dicsérte a darabot, cikkében viszont kifogásait írta meg, Zelk Zoltánt sejtjük. (Bírálata a Szabadságban jelent meg.) A Luxor kávéház, ahol az interjú készült, a V. Szent István krt. 5. alatt üzemelt, helyén ma a Kieselbach Galéria található. Az interjú készítője, Antal Gábor (1922-1995), újságíró, kritikus, 1945-1992 között a Magyar Nemzet munkatársa. Az írást közlő Színház (1945-1948) a Színészek Szabad Szakszervezetének a hetilapja volt.