Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1947
Magyar írók felelnek Először: Irodalmi Szemle 1947. Karácsony. 6. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a Magyar Könyvbarátok Kultúregyesületének értesítője, az Irodalmi Szemle (1947-1950) 1947 végén két körkérdést intézett a magyar írástudókhoz - az alábbi bevezetővel: „A polgári öncélú irodalom is foglalkozik közvéleménykutatással. De még sokkal nagyobb fontossága van író és közönség kapcsolatának akkor, ha meg vagyunk győződve az irodalom politikai és erkölcsi nevelő hatásának jelentőségéről. Az igazi nagy író, aki korának szellemi áramlataiban nemcsak sodródik, hanem formálja azokat, nem különülhet el az olvasótól. A Szovjetunióban az írók a háborúban a fronton éltek a katonák között, békében az üzemeket látogatják és beszélgetésekben, vitaestéken állandó közvetlen élő kapcsolatuk van az olvasókkal. Ilyen kísérletek ma már nálunk is folynak. Hasonló cél lebegett az Irodalmi Szemle szerkesztősége előtt, amikor karácsonyi körkérdéseivel felkérte a magyar írókat, hogy az irodalom időszerű problémáiról tájékoztassák az olvasókat. 1. kérdés: Mi az oka annak, hogy a felszabadulás utáni évek még nem hozták meg a tömegeket magával ragadó, átütő nagy magyar könyvsikert? 2. kérdés: Milyen témák felé fordult a mai olvasóközönség érdeklődése?" A kissé provokatív és az irodalom „harcosabb" vállalását sugalló kérdésekre Balázs Béla, Bóka László, Déry Tibor, Füst Milán, Sándor Kálmán, Szántó György és Szép Ernő küldte el válaszait. Déryé a következők voltak: 1. Anyagi szűkösség, szellemi étvágytalanság az olvasóknál. A kettő együtt jár, de a szellemi igénytelenséget a magyar történelem már előkészítette. Hogy az írók is felelősek-e az elmaradt sikerért? Nem tudok rá felelni. 2. A kérdés pontatlanul van feltéve. Az „olvasóközönség" elmosódó fogalom. A közönség többféle osztályból áll össze, s ezeknek nyilván nem egységes az érdeklődésűk. A „téma" kérdéseit sem tartom perdöntő fontosságúnak, az olvasó érdeklődése nem annyira egy téma, mint inkább egy állapot felé fordul. Egy meghatározott történelmi környezet (a háború, vagy az elmúlt békevilág vagy az amerikai gazdaság rajza) esetleg jobban érdekli, mint a benne perdülő cselekmény. Ha nagyjából akarnám megfogalmazni az olvasói kíváncsiság két főirányát, azt mondanám: a valóság megismerése és a valóság megtagadása. A kettő nyilván többnyire együtt is halad.