Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

báltam megrajzolni. Nagy paraszttrilógiámnak a hősei kivétel nélkül a falumbeli és a szomszéd faluban lakó parasztok mintájára készültek. Eleinte óvakodtam is, hogy a könyv a falumba kerüljön: attól tartottam, valaki magára ismer, megsértődik. Mégis eljutott a parasztokhoz. Olvasták, megismerték magukat, de egy sem sértődött meg. Nevettek a dolgon. Egyetlenegyszer kaptam szemrehányást. Gyakran előfordult, hogy nyáron a kisborjú a szénakazal hűvösébe dőlt le pihenni. Megtörténik, hogy a gazda nem veszi észre, s szénát borít rá. A borjú megfullad a szénában, a gazda keresi mindenfelé hiába. Végre aztán meglelik, holtan. Az ilyesmit a parasztember igen-igen szégyelli. Nem mondja el senkinek s rendszerint éjjel ássa el a borjút. Egy ilyen esetet megírtam a regényemben. Hát jön hozzám az egyik szomszédom: - Pál - mondja -, ha láttad is a dolgot, mégsem kellett volna világgá kürtölnöd abban a könyvben. Csak akkor nyugodott meg, mikor megmondtam neki: ő már a harmadik gazda a faluban, aki ezt az esetet a szememre hányja. Tersánszky J. Jenő Az impulzust az íráshoz bármi adhatja, személy, tárgy, fizikai jelenség, hangulat, emlék stb. De az írásaim hősei kivétel nélkül az életből ellesett alakok. Legtöbb bajom a Kakuk Marci nevű regényhősömmel volt. Ezt a Kakuk urat erőnek erejével saját magam személyével akarták, sőt akarják folyvást azonosítani, holott igen-igen erős képzelettel lehet csak egyik-másik tulajdonát összehozni az enyémmel. De jellemző, hogy ez a Kakuk Marci két különböző embernek a jelleméből, sőt külsejéből van összegyúrva. A külsejét egyik korán, tüdővészben elpusztult, rendkívül tehetséges festőművészünk szolgáltatta nekem, ő bandzsított kissé és olyan fahangon, hadarászva beszélt el bármi mulatságos dolgot, amin körüle pukkadoztak már, míg ő maga csak úgy rövideket vakkantott magában. A másik egyén, akiről Kakuk Marci életét mintáztam meg, egy egészen igénytelen, sem okos, sem erős, sem elmés, sem különösebb képességgel meg nem áldott pajtásom volt, akivel szemben azonban a nők valami érthetetlen gyengeséggel szinte úgy borultak fel, mint a dinnye. Sokszor csodálták már, milyen gyorsan és hibátlanul gyártom meg egy-egy művemet. Elárulhatom az okát: előbb hónapokig, néha évekig vele fekszem, vele kelek a kérdéses írásommal. Kerekké és hitem szerint az elérhető tökéletessé alakítom tárgyamat. Akkor azután már mint a futószalagon megy a leírása maga.