Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

Méray Tibor: Négy magyar író beszél „műhelytitkairól" l.Wawra tanár úr születése, 2. A kertész megsértődik, 3. A megfulladt borjú története, 4. Kakuk Marci két mintaképe Először: Szabad Nép 1947. dec.25. 294.sz. 18. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a „népi demokratikus" irodalompolitika személyes lebontásának további példázata. Taktikai meggondolásokból ezúttal kerülve az író közvetlen politizálásának az elvárását legalábbis karácsony szent ünnepén. (A lapnak ugyanez a száma közli Déry kitűnő írását: Betlehemi állatok. J. Supervielle modorában. — L. Theokritosz Újpesten. 2. köt. 5-13 J Méray Tibor (1924-) író, újságíró, 1945-től a Szabad Nép munkatársa, 1947 decembertől a Csillag szerkesztője, utóbb Nagy Imre reformpolitikájának a híve. Déryvel való kapcsolatáról részletesen szól a « • Kortársak Déry Tiborról című interjúkötetünkben. Bp., 1994. 84-98. A festő, a szobrász előtt ott ül a modell, arról mintázza, alakítja művét. Hogy ki ez a modell, rendszerint senki sem kutatja. Könnyen megtudható - tehát nem érdekes. Az író alig tud szabadulni a kérdezősködőktől, a bizalmaskodóktól: - Öregem, ki az a lányfigura a regényedben? Kiről mintáztad? - Senkiről - felel bosszúsan az író -, üres óráimban magam találtam ki. - Miért akarsz becsapni, barátom? Az egész város arról beszél, hogy „kulcsregényt" írtál. A regényed Bence tanácsosában én is ráismertem dr. Feledire, az iparügyből. - Az író dühösen legyint. Nem is tudta, hogy dr. Feledi a világon van. Hogyan születnek a regények, novellák hősei, az életből vett alakok vagy a képzelet szülöttei-e, mi történik, ha valaki „magára ismer" - erről beszél most négy magyar író: Déry Tibor, Nagy Lajos, Szabó Pál és Tersánszky J. Jenő. Déry Tibor A fent felvetett kérdésre szívesen felelek: néhányunk őszinte válasza hozzájárulhat annak az alapvető, hibás magatartásnak a kijavításához, amellyel a legtöbb olvasó a művészi alkotáshoz, ez esetben a könyvhöz nyúl. Az a kérésem: ne keresse a való élet „ábrázolását" a könyvben, s ne kutassa, hogy maga személy szerint találkozott-e már életében olyan emberekkel, amilyenekkel az