Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

HÁRS. Nemcsak ezt jelenti, hanem sok mást is, ami nem kevésbé döntő fontosságú. így például igazi dráma nincs, nem keletkezhet igazi drámai nyelv nélkül. A magyar színpadi irodalomnak egyik legsúlyosabb fogyatékossága éppen az igazi drámai nyelv hiánya. Nos, Déry Tibor átemeli prózájából tömören fojtott, a közvetlen élmény hevében izzó, expresszív nyelvét s azt színpadképessé avatja. BÉKÉS. Neked mi a felfogásod erről a perzselő színpadi nyelvről, kedves Kürti Pál? KÜRTI. Déry drámája nyelvi ötvözetével meghökkent. Sokan mesterkéltnek nevezték nyelvét. Én inkább kísérleti jellegűnek minősíteném. Valamelyes rokonságot tart a húszas évek expresszionizmusával, de túljutott annak görcsös fellengzősségén; sokkal pozitívabb. Egymástól távol eső nyelvi rétegeket kapcsol össze, vulgarizmusok és elvontságok kölcsönhatásaival törekszik egy sűrített realizmus felé. HÁRS. Én inkább eredménynek nevezném, mint kísérletnek. A Tükör egy-egy monológja, dialógja Déry Tibor komoran tömör írását, az Alvilági játékokat idézi, és ezt már magát is bizonyítéknak érzem az én felfogásom mellett. KÜRTI. Ebben lehet közöttünk vita, azonban szerintem sem kétséges ennek a színpadi nyelvnek magas irodalmi rangja. Csak az kétséges, hogy hatékonnyá tudja-e tenni a drámát, azaz eleven színpadi nyelvvé válik-e. Gyakran az az érzésünk, hogy nem. Sokszor viszont győztesnek érezzük. Legszebb mozzanata talán: Viktor monológja. A kísérlet - ahogy én nevezem - tehát nem volt meddő: bebizonyította, hogy ma is vezetnek utak a nagy dráma felé, hiszen a monológot akkor veszítettük el, mikor a nagy dráma fonala szakadt meg. BÉKÉS. Tehát nem rang és érték, hanem inkább a hatásfok tekintetében van véleményetek között különbség Déry Tibor színpadi nyelvét illetően. Most azt szeretném tudni, hogy Déry Tibor ebben a darabjában vajon meddig jutott el a nagy dráma felé vezető úton? Tessék, kedves Hárs László! HÁRS. Hosszú ideje Déry Tibor az első írónk, aki eljut a tragikumhoz. S akinek bátorsága van meglátni és kimondani a tragédiát. Ez a tragédia azért igaz és mély, mert nem csupán az osztályhelyzetből vagy csupán a jellemből, hanem a kettőnek kölcsönhatásából fakad, tehát társadalmilag éppen olyan igaz, mint egyénileg. Ez az összeütközés, ellentétben a mechanikus hatásokkal, sem nem elképzelt, sem nem kiszámított, hanem valóságos és e kettősségből fakadó tragikumnál válik Déry Tibor igazán dialektikussá és drámaivá. BÉKÉS. Az előbb a nagy monológról beszéltél, kedves Kürti Pál, a Viktor nagy monológjáról ... Folytassuk talán most ezt a vonalat ... KÜRTI. Ha már Viktornál tartunk: szerintem ott vétette el Déry művének kompozícióját, mikor nem Viktort tette meg a dráma középpontjának, hanem a súlypont az apára esik. A néző legalábbis így érzi. Pedig az igazi konfliktust Viktor hordozza. A többszörös súlyponteltolódás nyilván onnan származik, hogy az író szándéka egy osztály felelősségre vonása volt s e szándéknak vetette alá a mű felépítését. Itt roppant horderejű kérdéshez érkezünk; félek, hogy elemzése nagyon is meghaladná e