Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

vita szűkre szabott keretét. BÉKÉS. Mindenesetre vessük fel. Mondd ki a kérdést! KÜRTI. A kérdés: a dráma mint művészi forma elbírja-e egyáltalán, hogy hordozói osztályukat képviseljék elsősorban s csak másodsorban önmagukat? Nem az-e az igazi út, mikor csakis önmagukat képviselik, de oly gyökeres és tragikus következetességgel, hogy a néző totálisan érzi őket, tehát osztályhelyzetükkel egyetemben, s egyéni drámájuk így osztályuk drámáját is tükrözi? BÉKÉS. Ezzel a kérdéssel Kürti Pál a Hárs László által említett kettősségből fakadó tragikumot sorrendbe állította és elvileg vitássá tette. A válaszért ismét Déry Tiborhoz kell fordulnunk ... Mondd el, kérlek, a magad álláspontját. DÉRY. Kürti Pál kételyét én is teljes mértékben osztom, éppen csak nem érzem illetékesnek a darabomra vonatkozóan. Amikor megformáltam alakjaimat és kijelöltem számukra a drámai helyzetet, amelyből elindulnak, egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy egy politikai vagy társadalmi tételt ábrázoljak velük; fölösleges is lett volna, mert ha alakjaim az adott helyzetben következetesek maradnak önmagukhoz, akkor kénytelen-kelletlen eljutnak a tragikai összeütközésig; ez az összeütközés pedig - minthogy a társadalomban játszódik le - amúgy is világosan példázza a társadalmi törvényeket. BÉKÉS. Hogyan képzeled például, mi történt volna drámád alakjaival, ha azonos jellemükkel, történetesen nem Magyarországon élnek 1939-ben? DÉRY. A bíró, a fia s a felesége mind a maga legsajátosabb nótáját fújja, s ha történetesen egy más korban s egy más országban élnek ugyanezzel a jellemmel és szellemi tulajdonságokkal, egy más sorsot dolgoznak ki maguknak. De itt éltek, ebben az országban, 1939-ben, s itt akárhová állítanám, akárhogy is forgatnám őket, ebben az adott valóságban, az adott egyéniségükkel előbb-utóbb kátyúba jutnának. A darabnak van két egyszerűbben megrajzolt figurája is - utalt erre Kürti Pál -, a tanácselnök és Vera. Ezek azért érhetik be egyszerűbb rajzzal is, mert a darabban éppen csak az a szerep jut nekik, amelyet a darabon kívül, hogy úgy mondjam a közéletben játszanak. A bírói család jobb és bal oldalán jelennek meg, kérlelhetetlen ellenfelekként, s megjelenésükkel két oldalról, a tragikai kifejlés felé szorítják a családot. BÉKÉS. Szerinted tehát, Kürtivel ellentétben, alakjaid elsősorban nem osztályhelyzetüket, hanem osztályhelyzetükkel együtt, vagy jobban mondva: osztályhelyzetükben a saját sorsukat ábrázolják? DÉRY. Válaszként engedje meg Kürti Pál, hogy felvessem a kérdést: nem csupán egy távlati tévedése-e, mikor úgy látja, hogy alakjaim inkább az osztályhelyzetüket ábrázolják, mint a saját sorukat. Egy kiélezett, de valóságos társadalmi és politikai helyzetbe állítottam őket bele, s ez a helyzet társadalmilag és politikailag valóban a nevén van nevezve, de az alakjaim teljes létükkel, mindegyik a saját, egyéni nyelvén felel rá. KÜRTI. Ha erre válaszolnom lehetne, akkor az általam előbb említett nagy elvi kérdést érintenők ...