Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

szabadságnak. Most mérjük fel, most próbáljuk, mi a lehetőségünk, feladatunk. Most nevelődünk a szabadságba. A kormányoknak is többévi gondot okoz egy hadsereg leszerelése és visszavezetése az építőmunkába. Holott ennek a hadseregnek a tagjai csak néhány éve hagyták abba a termelő munkát. A magyar írók viszont egész életükben ellenzéki fronton voltak. A nagy kérdés az, hogy ha folytatjuk bírálatunkat, ami az irodalom mindenkor leghálásabb munkája, nem ártunk-e ma még ott is, ahol segíteni szeretnénk. Ez minden mai író súlyos lelkiismereti kérdése. DERY. A megoldás mégis az, hogy éberen tartsuk magunkban az igazi író megrögzött bíráló szellemét: befelé is élnünk kell a szabadsággal. Úgy gondolom, hogy minden író csak egyénileg felelhet a maga érzékeny lelkiismerete szerint. A segítséget nem tagadhatja meg azoktól, akiknek a pártjára állt. Sem az együttes munka, sem a bírálat kérdésében. - Nincs az írókban túlzott tartózkodás a bírálattól? Hogy vélekedsz erről mint író és mint kommunista? DERY. Szabadságom két éve óta sohasem feszélyezett az, hogy egy politikai párt tagja vagyok: kommunista. Mindig elmondhatom azt írói munkámban, amit el akar­tam mondani. Nyilván azért, mert gondjaim és örömeim azonosulni tudnak a munkásosztályéival és mert a magam emberi és politikai akaratát fejezem ki, amikor a munkásét mondom el. Lelkiismeretemnek könnyű a dolga, azzal az osztállyal halad együtt, amely a legnehezebb feladatot vállalta: az erkölcsét. - Es a népi író? ILLYÉS. Egyénileg nekem annyi lehetőség kínálkozott, hogy egyelőre a kérdést nem is kellett igazán felvetnem. Mi, úgynevezett népi írók, azelőtt is együttműködtünk a néppel. Nemcsak táborba szerveztük, hanem közben neveltük is. Vagyis nálunk már a küzdelem közben is erős építő munka folyt. A felszabadulás után alig tudtam választani a fokozódó feladatok közt. Hónapokat töltöttem a parasztság dolgozóiskoláinak felállításával. Azután a parasztság magasabb irodalmi és szellemi érdeklődésének felkeltésével. Közben felvetődött a megújult magyarság világban való hírének ügye. A környező népekkel való szellemi viszonyunk ren­dezése. Most indulok Szófiába, Belgrádba. Egyszóval tennivaló bőven van. Mindez persze az íróra is visszahat. Kapom az új világból az élményeket. Érzem, hogy szellemem tágul és alakul. DÉRY. Számomra a felszabadulás a szó szoros értelmében vett szabadságot jelen­ti: személyemnek és munkámnak a szabadságát. Személy szerint is ültem börtönben, a munkám meg 15 éve volt ketrecbe zárva. Nem vagyok ugyan politikus, de témáim egyelőre nagyobbrészt társadalmi, tehát politikus témák, s az a körülmény, hogy 10-15 éve bennem és az íróasztalomban rekedt munkák most kilépnek a világba, azt jelenti, hogy szabad lettem. Ti népi írók az elnyomás évei alatt megtanultatok két nyelven beszélni. Voltak köztetek olyanok, akiknek szavaiból mind a két tábor azt érthette, amit akart. Félek, hogy a kétnyelvűség tudományát ma sem felejtettétek el. ILLYÉS. A múltban mégis csak mi népi írók adtunk hangot Magyarországon a szo­cializmusnak ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom