Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

szabadságnak. Most mérjük fel, most próbáljuk, mi a lehetőségünk, feladatunk. Most nevelődünk a szabadságba. A kormányoknak is többévi gondot okoz egy hadsereg leszerelése és visszavezetése az építőmunkába. Holott ennek a hadseregnek a tagjai csak néhány éve hagyták abba a termelő munkát. A magyar írók viszont egész életükben ellenzéki fronton voltak. A nagy kérdés az, hogy ha folytatjuk bírálatunkat, ami az irodalom mindenkor leghálásabb munkája, nem ártunk-e ma még ott is, ahol segíteni szeretnénk. Ez minden mai író súlyos lelkiismereti kérdése. DERY. A megoldás mégis az, hogy éberen tartsuk magunkban az igazi író megrögzött bíráló szellemét: befelé is élnünk kell a szabadsággal. Úgy gondolom, hogy minden író csak egyénileg felelhet a maga érzékeny lelkiismerete szerint. A segítséget nem tagadhatja meg azoktól, akiknek a pártjára állt. Sem az együttes munka, sem a bírálat kérdésében. - Nincs az írókban túlzott tartózkodás a bírálattól? Hogy vélekedsz erről mint író és mint kommunista? DERY. Szabadságom két éve óta sohasem feszélyezett az, hogy egy politikai párt tagja vagyok: kommunista. Mindig elmondhatom azt írói munkámban, amit el akartam mondani. Nyilván azért, mert gondjaim és örömeim azonosulni tudnak a munkásosztályéival és mert a magam emberi és politikai akaratát fejezem ki, amikor a munkásét mondom el. Lelkiismeretemnek könnyű a dolga, azzal az osztállyal halad együtt, amely a legnehezebb feladatot vállalta: az erkölcsét. - Es a népi író? ILLYÉS. Egyénileg nekem annyi lehetőség kínálkozott, hogy egyelőre a kérdést nem is kellett igazán felvetnem. Mi, úgynevezett népi írók, azelőtt is együttműködtünk a néppel. Nemcsak táborba szerveztük, hanem közben neveltük is. Vagyis nálunk már a küzdelem közben is erős építő munka folyt. A felszabadulás után alig tudtam választani a fokozódó feladatok közt. Hónapokat töltöttem a parasztság dolgozóiskoláinak felállításával. Azután a parasztság magasabb irodalmi és szellemi érdeklődésének felkeltésével. Közben felvetődött a megújult magyarság világban való hírének ügye. A környező népekkel való szellemi viszonyunk rendezése. Most indulok Szófiába, Belgrádba. Egyszóval tennivaló bőven van. Mindez persze az íróra is visszahat. Kapom az új világból az élményeket. Érzem, hogy szellemem tágul és alakul. DÉRY. Számomra a felszabadulás a szó szoros értelmében vett szabadságot jelenti: személyemnek és munkámnak a szabadságát. Személy szerint is ültem börtönben, a munkám meg 15 éve volt ketrecbe zárva. Nem vagyok ugyan politikus, de témáim egyelőre nagyobbrészt társadalmi, tehát politikus témák, s az a körülmény, hogy 10-15 éve bennem és az íróasztalomban rekedt munkák most kilépnek a világba, azt jelenti, hogy szabad lettem. Ti népi írók az elnyomás évei alatt megtanultatok két nyelven beszélni. Voltak köztetek olyanok, akiknek szavaiból mind a két tábor azt érthette, amit akart. Félek, hogy a kétnyelvűség tudományát ma sem felejtettétek el. ILLYÉS. A múltban mégis csak mi népi írók adtunk hangot Magyarországon a szocializmusnak ...