Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

MOLNÁR. Kiszállunk, doktor bácsi. PINTÉR NÉNI ránéz. Dehogy szállok. MOLNÁR. Muszáj, Pintér néni. A vonat nem megy tovább. PINTÉR NÉNI hallgat, merőn nézi a fiút. MOLNÁR. Csak 600 métert kell gyalogolni, Felső-Siklóig, ott már biztos szánnal várnak bennünket. Az orvos már leugrott, Pintér néni is cihelődik. A szél felcsapja szoknyáját, látni vastag lábait. Lelép a kocsiról s máris térdig süpped a hóba. Néhány lépés után egy meredek hegyoldal elé érnek. Pintér néni megáll, nézi, méregeti. - Ide fel? - kérdi. ORVOS belekarol. No jöjjön, Pintér néni. MOLNÁR. Tessék csak bátran! PINTÉR NÉNI biccent. Bátran! A mozdonyhoz megy, kezet fog Menyus bácsival. Elindulnak. 66. kép. A csurgói konyha. Simonék hallgatva ülnek egymás mellett a lócán, egymás kezét fogva. Az asszonyka hirtelen felugrik, egyszer végigszalad a konyhán, majd újra visszaül a lócára. SIMON. Nem akarsz lefeküdni? Simonne szótlanul a fejét rázza. Simon egy zsebkendővel letörli felesége arcáról a verejtéket. Feláll, kinyitja a rádiót, kimegy a tornácra, de már a következő pillanatban visszajön. SIMONNE. Még nem jönnek? SIMON megnézi az óráját. Hát ... még nem is jöhetnek. A rádió recsegve megszólal zongorakísérettel: - Lendítsük előre a bal lábunkat, tapsoljunk a combunk alatt: - egy! ... zárjuk a lábunkat, eresszük le karunkat: - kettő! Mellső fekvőtámaszból emeljük fel csípőnket, jobb kezünkkel érintsük meg bal bokánkat: - egy! ... engedjük le csípőnket mellső fekvőtámaszba: kettő ... Ugyanezt végezzük el ellenkező kézzel! Mellső fekvőtámaszból ... Simon ijedten feleségére néz, elzárja a rádiót. Az asszonyka újra felugrik, megint végigszalad egyszer a konyhán, visszaül. Simon néhány pillanatig feszülten gondolkodik, majd az asztalfiókból egy fuvolát szed elő, az asszonyka elé áll, játszik, s a következő dalt énekli: Éva, szívem, Éva - most érik a szilva, Terítve az alja - felszedjük hajnalra. 67. kép. A meredek hegyoldal, melynek közepe táján a munkások lapátolják, tapossák a havat, lejjebb az orvos és a szülésznő küszködik a hóval, a heggyel és saját öregségével. Metsző, hideg szél fúj, mégis kimelegedtek, izzadnak. Az orvos épp leveti bundáját. Molnár - aki már a bábatáskát s az orvosi táskát is cipeli - elveszi tőle, odaadja egyik síbotját. Pintér néni, aki néhány lépéssel hátrébb áll, magához inti, ő