Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

is leveti, átadja bundáját, cserébe megkapja a másik síbotot. Mire a művelettel végeznek, a lencse ismét az orvost veszi szemügyre, aki lehajol, valamit keresgél a hóban. MOLNÁR felakaszkodik hozzá. Mit keres itt, doktor bácsi? ORVOS. Leejtettem a szemüvegemet, fiam. Molnár is lehajol, keresgél. A lencse a munkásokra fordul, egyenként sorra veszi a lapátoló, nehezen dolgozó embereket, kezüket, arcukat, megfeszülő hátukat. Utolsónak két embert figyel meg, egy idősebet s egy fiatalt. Emez szemlátomást lassan, felületesebben dolgozik a többinél, egy ízben a lapátot beszúrja a hóba, cigarettára gyújt. ÖREGEBB MUNKÁS. Néked még nem lett gyereked? FIATAL MUNKÁS kifújja a füstöt. Még nem. ÖREGEBB MUNKÁS. Meglátszik. A lencse lassan lefordul az orvosékhoz. Pintér néni derékig süppedt egy dagonyába; mint egy altest nélküli csodalény, két hatalmas mellével üldögél a havon, mozdulatlanul, egykedvűen néz szét maga körül. Mellette Molnár, két kezével tölcsért formálva, a munkások felé kiált: - Négy ember ide! ... Pintér néni elsüllyedt! A négy palóc körülállja Pintér nénit, nézegetik. 1. PALÓC lapátjára támaszkodva. Hát aztán most mihez kezdünk a mamával? 2. PALÓC lassan. Ki kéne húzni. I. PALÓC. Ki hát. Összenéznek. I. PALÓC. De lehet-e? 3. PALÓC. Lehetni nem lehet, de kell. 4. PALÓC. Aztán miért nem lehet? 3. PALÓC bólogatva. Mert alul igenis vastagabb, mint felül. I. PALÓC. Afelől lehetne. A jó dugó is vastagabb alul, mint felül, aztán csak kihúzod az üvegből, ha megszomjazol. PINTÉR NÉNI feltekint a földről. Azért beszéltek, hogy be ne fagyjon a szájatok? ... Benneteket is fejjel előre szedtelek ki, ahonnét kiszedtelek, szarosok! Gyerünk dologra, emberek, ne sajnáljátok a munkát egy jószívű öregasszonytól. - Jól van, mama - mondják az emberek s nekilátnak. 68. kép. A felső-siklói állomásépület. Veszett szélrohamok, porzó hó. A ház előtt látszik a megtisztított út, egy kétlovas szán várakozik egy hórihorgas kocsissal. A kaptatót is látjuk, két-három ember taszigálja, húzza Pintér nénit az utolsó métereken, vele egy magasságban, valamivel arrébb az orvos négykézláb mászik az út felé. Molnár feléje szalad, de mire eléri, az orvos már felkapaszkodott az útra, lihegve ülve marad a hóban. MOLNÁR. Miért nem hívott, doktor bácsi? ORVOS köhög. Az öregség akkor kezdődik fiam, amikor az ember már nem szégyelli bevallani. Egy bokorba kapaszkodva térdre áll, majd lassan felhúzódzkodik.