Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

a munkások a vágány mentén álldogálnak. De a mozdony még így sem bírja az erős emelkedést, visszacsúszik, hátrafelé haladtában látjuk a szerelvényt. Pintér néni jobbra-balra nézdegél. — Hova megy, Menyus bácsi? - kérdi a mozdonyvezetőtől, miközben a vonat hátrafelé halad. A fékek nyikorognak, a szerelvény megáll, majd teljes gőzzel, nagy sziszegéssel, füstölögve újra nekiszalad. 62. kép. Szakadék mellett lépésben halad a vonat, a munkások a kocsikon állnak. A leghátsó kocsi fékezője meglöki Pintér nénit, lemutat a szakadékba. Pintér néni letekint, majd egykedvűen visszafordítja fejét. FÉKEZŐ. Ez nem jó hely. Pintér néni újra letekint, visszafordítja fejét, nem szól. FÉKEZŐ. Itt már huszonkettőben, Pallavicini őrgróf idejében is lefordult egy szerelvény huszonnégy kocsival. PINTÉR NÉNI nem fordul hátra, egy kis szünet után. Hánnyal? FÉKEZŐ. Huszonnéggyel? PINTÉR NÉNI. Engem ne ugrass, fiam, mert ha én belefordulok, te is fordulsz, együtt nevetünk, sírunk. FÉKEZŐ kajánul. Csakhogy én le tudok ugrani, mama. PINTÉR NÉNI bólogatva nagyot nevet. Majd beléd kapaszkodom, fiam. Elég embert segítettem a világra, hadd segítsek egyet a túlvilágra is. 63. kép. A síneket látjuk, messze elől a hólapátoló csapatot. A szakadozó felhők közül hirtelen kisüt a nap, a vonat lassan begördül a képbe. Köröskörül az egész óriási táj ragyog, szikrázik, csak a legmagasabb csúcsok állnak még vastag ködben. A táj minden apró részlete látszik a tiszta levegőben: messze egy aprócska fenyőfa s a mögötte elterülő gyufaszálnyi árnyéka, lent, a hegy tövében hangyanagyságban egy róka fut, parányi farka egy akkora kis hófelhőt ver fel, mint egy cigaretta füstje. Az orvos kigombolja bundáját, leveszi csíptetőjét fáradt, sovány arcáról. - Lásd fiam, nyaralni megyünk - mondja Pintér néni a fékezőnek. A hegyoldalban, ötven lépésnyire a hólapátoló munkásoktól egy szarvascsorda cserjézik, az alvó rügyeket hersegteti. A vonat elszuszog mellettük. 64. kép. Egy kanyarnál, mely egy előreugró hegyoldal mögé vezet, hirtelen egy nagy ködfelhő hömpölyög elő, s körülveszi az addig napfényben haladó szerelvényt. Ez eltűnik a ködben. Semmit sem látni, csak az orvos szaggatott köhögését hallani a felhő mögül. Pintér néni hangja. Hajtsa fel a gallérját, doktor úr. 65. kép. A szerelvény befut Alsó-Siklóra. Újra erős szél fúj, az égen vágtatnak a felhők, a vastag hó felporzik egy-egy szélroham nyomán. Molnár B. Lajos leugrik a mozdonyról, hátraszalad az orvosék kocsijához. - Mi újság, fiam? - kérdi az orvos.