Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

óra tízkor elment a szerelvény az orvossal s a szülésznővel Ómassáról hajnalban, negyven-ötven ember elindult négy pár ökörrel utat törni, most beszéltem a szövetkezettel. Milyen az idő odafönt? Hirtelen elkapja a kagylót a fülétől, majd visszateszi. - Ne ordíts, édesapám ... Már hallom ... Halkabban beszélj ... Ordít\>a. Halkabban. Még jobban ordít. Még halkabban, nem hallod? ... Nagy a kár? Bólint, hallgat, újra bólint, majd egy idő múlva a kagylót dühösen kétszer az asztalhoz csapja, ismét a füléhez illeszti. - Micsoda? Leteszi a kagylót az asztalra, Lajos bácsira néz. - Espersit az éjjel eltűnt hazulról, he. Se szó, se beszéd, megszökött a gipszbe tett lábával. Visszateszi a kagylót a füléhez. Dühösen. Ha találkoztok vele valahol, meg kell kötözni és hazaszállítani. Elveszítsem a legjobb erdészemet? ... Mi van a gyerekkel? Leteszi a kagylót az asztalra, Lajos bácsira néz. - Útban van, azt mondja. Újra felveszi a kagylót. - Az asszony? Ismét leteszi az asztalra a kagylót, Lajos bácsihoz: - Nagyon rosszul van. Felkapja a kagylót, dühösen. — Nem segíthetek rajta. Gondolták volna meg előbb! Már az egész Bükkhegységet mozgósítottuk, két falu dolgozik nekik. Hallgat. Most mit tegyünk? Leteszi a kagylót az asztalra, nyel egyet, kétszer fel és alá szalad a szobában, majd újra felveszi a kagylót. - Azt tegyük, édesapám, hogy máris rohanj vissza s ne hagyd magára azt a két szerencsétlent. Mondd az asszonynak, hogy az orvos legkésőbb egy óra múlva ott lesz, mondj egy félórát, nem bánom, vigasztald, erősítd, mesélj egy mókás történetet, nevettesd meg a boldogtalant. Az okos szó, mint a kenyér, édesapám! Tartsd benne a lelket, legrosszabb esetben pedig, ha a gyerek már mindenáron ki akar bújni, akkor add elő szép nyugodtan, hogy Ádám és Éva is orvos nélkül vetette a kölykeit, s hogy egy rendes magyar munkásasszony van olyan ügyes homlokát törli, mint azok a reakciós bibliai egyének. Érted, édesapám? Azt is mondd meg, hogy az országnak ma szüksége van minden emberre, arra a büdös kis kölyökre is, aki olyan nagyon igyekszik a statisztikába, eszem a lelkét. Megértettél? 60. kép. A kisvasút. A mozdony elé szerelt hótoló hányja a havat, a szerelvény csendesen pöfögve halad hegynek felfelé. Egyelőre még alacsonyan jár, látni körülötte a magas hegycsúcsokat, a síneken ülő hó még csak 20-30 centi magas. Az utolsó kocsiban a szülésznő mozdulatlanul ül vastag takarói alatt, az orvos cigarettára gyújt, köhög, jobbra-balra nézelődik. Premier plánban látjuk sovány, ráncos, fáradt arcát, maga elé néz. 61. kép. A kisvasút egy meredekebb szakasza. Már magasabban járunk, a környező hegycsúcsok már alacsonyabbaknak tetszenek. A szerelvény letisztított sínen halad,