Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Megböki kalapját, továbbhajt, a szerelvény sisteregve nekiindul. 57. kép. A vágány mellett csoportosan álldogálnak a nagyvisnyói munkások, köztük Bonta. Feltűnik a mozdony, lassan melléjük pöfög. A palócok felugrálnak a kocsikba, a szerelvény már megy is tovább. BONTA a mozdony mellett lépegetve, megnézi óráját. Hol a fűtő, Menyus bácsi? MOZDONYVEZETŐ. Nem jött el. BONTA. Miért? MOZDONYVEZETŐ. Azt mondja, tizenkét óráig volt szolgálatban, az neki elég. A mozgó vonat túlsó oldalán futva feltűnik Molnár B. Lajos, felugrik a mozdonyra. Jól van édesapám - mondja Bonta. 58. kép. Az ómassai Földműves Szövetkezetben a fiatal elárusítónő a telefon mellett áll, az ablaknál. Az ablakon át látni a behavazott kis hegyi falu apró piacterét, melyen emberek vonulnak át, vállukra vetett lapáttal, gyerekek ugrándoznak, ökröket hajtanak. ELÁRUSÍTÓNŐ. Halló, itt Ómassa ... halló, itt Ómassa ... Kicsoda? Bonta elvtárs? Arca felderül. ... Szabadság, Bonta elvtárs! ... Hogyne tudnék a dologról, mikor itt vonul a fél falu az ablak előtt. Hajnalban érkezett le az a fiatal elvtárs a hegyről, még sötét volt, csoda, hogy ki nem törte a lábát. Aki épkézláb ember itthon van, az mind megy fel Csurgóra, utat törni ... A hegynek kanyargó úton látni a libasorban vonuló csapat elejét. Lent a falu kéményeiből száll a füst. 59. kép. Az üzemi irodában. Bonta a telefonnál áll, épp visszaakasztja a kagylót. A szemben levő íróasztalnál Lajos bácsi, az öreg könyvelő dolgozik. — Hej, édesapám - rikoltja Bonta -, mozog a dolog, mint a megtaposott giliszta. A fél falu elindult Ómassáról, hallja? Figyeli, édesapám, hogy már ott is hogy megérezni a párt jelenlétét? Jól dolgoznak az elvtársak, he? Az öreg szótlanul hallgatja, a szemüvege fölött nézi Bontat. - Mi kell? - kérdi Bonta. - Mit néz? LAJOS BÁCSI. Tudja. BONTA. Tudja, a berki csirke! Már megint firkálni kell! Mit kell már megint firkálni? LAJOS BÁCSI. A kiseladási bárcaösszesítő és az ... BONTA elkeseredve. Ha még egyszer visszakerülök az erdőbe! Észreveszi, hogy az öreg elvigyorodik. Olyan csúnya, édesapám, ha röhög, hogy egy tisztességes ló el nem venné magától az abrakot. Az üzemi telefon megszólal, egy rövid, egy hosszú, egy rövid. BONTA. Hij, ez Feketesár! Felkapja a kagylót. Halló, itt Bonta ... halló, itt Bonta! ... Nem hallom ... Még mindig nem hallom! ... Ne nyávogj, édesapám, mert egy büdös szót sem értek ... Te hallasz, he? ... Mi? ... Jól van, hát akkor én mondom ... Öt