Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

3. MUNKÁS szalonnázik. Az én feleségem még nem látott orvost, pedig öt gyereket hozott a világra. 6. MUNKÁS. De ott fönn bába sincs. 3. MUNKÁS. Majd megsegíti az Espersitné. BONTA. Az beteg, az árva, negyvenfokos lázban fekszik. 3. MUNKÁS szalonnázik. Megy az bába nélkül is, Bonta szaktárs. Azelőtt úgy szültek az asszonyok, kinn a kukoricásban, hogy csak a jó isten nézte őket. BONTA. Azelőtt te nem szalonnát reggeliztél, édesapám: hanem: kelj fel krumpli, feküdj le krumpli. A fiad meg most Sopronban tanul, az egyetemen; azelőtt az hogy volt? 4. MUNKÁS. Aztán ez az első szülése annak a szegény fiatalasszonynak. Hallgatnak, csend. 6. MUNKÁS. A Simon jó ember, az megérdemelné. BONTA felugrik az asztalról. Jó ember, rossz ember, nem arról van most szó. Hanem arról, hogy benned van-e tisztesség, édesapám, a kutyaúrmindenit! Arról van szó, hogyha nem segítjük meg egymást, akkor megette a fene az egész szocializmust, he. Van itt köztetek kommunista is, hajói tudom? 7. MUNKÁS egy öregebb ember. Vanni van, Bonta elvtárs. Újra csend. 8. MUNKÁS az egyik kártyás. Aztán mit fizetnek azért a hólapátolásért? BONTA. Semmit. Meglepett csend. 7. MUNKÁS egy öregebb ember, bólint. Jól van. Csend, újra bólint. Igazad van. Elindul az ágyak felé, felszedi tarisznyáját, nyakába akasztja, Bontóhoz. Lapátot hol kapunk? Az emberek nagy része cihelődik, indul az ajtó felé. A szalonnázó, a két kártyás, még néhányan ülve maradnak. 8. MUNKÁS az egyik kártyás utánuk kiált. Én semmit sem kapok ingyen. BONTA feléje fordul, meglengeti kucsmáját. Ezt, édesapám. 56. kép. Az iparvasúti vágányon füstölögve, pöfögve közeledik a kis mozdony, mögötte a négy platókocsi. Az utolsóban Pintér néni, a szülésznő, nyakig bebugyolálva, betakarva, hatalmasan, mozdulatlanul. Mögötte a párhuzamosan futó országúton porzik Laci szánja a bélapátfalvi orvossal, hamarosan utoléri a mozdonyt. Laci intésére Meny us bácsi leveszi a gőzt, a szerelvény megáll, az idős orvos kiszáll a szánból. ORVOS. Maga az, Pintér néni? Köhög. A szülésznő bólint, nem szól. Az orvos cigarettát vesz elő, megkínálja Lacit, Pintér nénit, mindhárman rágyújtanak. A szülésznő visszabújtatja karját, kezét a takaró alá, szájában mozdulatlanul áll az égő cigaretta. LACI az eget nézi. Ma még meg tetszik izzadni a doktor úrnak.