Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

hazamenetelre. Nagyobb részük már útra készen az ajtó közelében álldogál, fejszével a kezében, mások tarisznyákba, hátizsákokba csomagolják holmijukat, egy ember szalonnázik, egy másik mellette kapcát teker a lábára, egy az ingét húzza, egy a lócán ülve olvas, mellette ketten kártyáznak. BONTA megáll az ajtóban. Jó reggelt. 1. MUNKÁS ki háttal az ajtónak épp az ingét húzza, hirtelen szembefordul vele, kinyomja fejét az ingből. Ide hiába jön a párttitkár elvtárs! Mink már hazamegyünk. 2. MUNKÁS. Haza hát! A lócán ülők felé fordulva. Gyerünk, indulás! Néhányan hátat fordítanak Bontanak. BONTA. Nono. Kivárás, emberek. 1. MUNKÁS. Mink nem megyünk vissza a hegyre, kár a beszédért. Két hónapja nem voltunk otthon, már az ing is rábüdösödik az emberre. BONTA. Rábüdösödik? Miért nem mostad ki? 2. MUNKÁS. Az ember a családját is szeretné látni. 3. MUNKÁS a lócán ül, szalonnázik. Lapátolni Ómassán is tudnak, miért nem onnét hív? BONTA. Nem lapátolásról van szó. 1. MUNKÁS. Akármiről van szó, mink hazamegyünk. 4. MUNKÁS. Hát hallgasd meg már Bonta elvtársat, hogy mit mond. BONTA. Azt kívánná a tisztesség is, hogy meghallgassuk a más ember szavát. 5. MUNKÁS. Hát miről van szó? BONTA. Arról, kedves szaktársak, hogy kutyaganéjt ér az a párttitkár, akinek az emberek hátat fordítanak, ha bejön a szobába. Mi bajuk velem, he? 4. MUNKÁS. Nincs nekünk bajunk magával, Bonta elvtárs, csak az, hogy az emberek igen fáradtak. A háttal állók közül egy-kettő visszafordul. Az egyik közülük: 6. MUNKÁS. Meg az, hogy ne küldjenek a nyakunkra ilyen hőbörödöttet, hogy „hólapátolás, gyerünk, indulás" , meg hogy „parancs, parancs", meg hogy „majd megbánják, emberek!" 7. MUNKÁS hirtelen szembefordul Bontóval, indulatosan. Mert ha nekem a szemembe mondja, hogy „majd megbánom", hát demokrácia ide, demokrácia oda, úgy képentörlöm, hogy a saját szülőanyja se ismer rá. BONTA. Igazad, van édesapám feldühödik. Majd én beszélek a fejével, ne félj, he! 2. MUNKÁS fejszéjét az asztalra csapja, Bonta elé. Utánozza. Igazad van, igazad van ... Hát ez? ... ezt mikor cserélik ki? Egy fél éve ígérgetik. Olyan ez, hogy ahányat vágsz, annyifelé hajlik. Ezzel lehet keresni, mit gondolsz? BONTA az asztalra ül, nyugodtan. Ebben is igazad van, édesapám. De ez most nem tartozik ide. Hanem az tartozik ide, hogy Simonne Csurgón le akar babázni s orvost kell neki felvinni. Néhány pillanatnyi csend. I. MUNKÁS. Szült már más is orvos nélkül. Megint egy kis csend.