Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

szólását, illetve zárszavát közöljük. Déry forgatókönyvének utóéletéhez tartozik, hogy utóbb mégis a nyilvánosság elé került: Vázsonyi Endre feldolgozásában a Rádiószínház mutatta be 1954. március 21 -én a Kossuth adón. Özvegy Köpénét Somogyi Erzsi, Józsi bácsit Horváth Ferenc, a Neisel házaspárt Deák Sándor és Pártos Erzsi alakította; Bálintot és Juliskát pedig Kardos Jóska és Vörösmarty Lili. A rendező Zsurzs Éva volt. (L. Magyar Rádió 1954. márc. 15121. II.sz. 29.) A jegyzőkönyv szövegét javításokikiegészítések nélkül közöljük. DÉRY TIBOR. Ne vegyék mostani feleletét véglegesnek, a vita hevében nem rögzíti magát az ember egy állásponthoz. Az, hogy mégis felel, annak nyilvánvalóan az az oka, hogy amikor a forgatókönyvet írta, meglehetősen meggondolta, hogy mit ír, mondta is, hogy olyan forgatókönyvet fog készíteni a 30-as évekről, amelyben nem lehet sokat változtatni, mert igen szigorú konstrukció alapján szokta felépíteni könyveit. Az érvek, ellenvetések jó részét ismeri a Fábry elvtárssal való vitákból, illetve Fábry elvtárs kiegészítéséből. Nagyon sok kitűnő tanács hangzott el. őszintén megmondja, hogy a vita, még ha nem is az ő könyvéről lett volna szó, olyan magával ragadó volt, hogy megerősítette azt a néha már megrendülő bizalmat benne, hogy sok ember együttes munkája mennyit jelent. A vita után jobban megérti a saját forgatókönyvét. Ezt elöljáróban akarta megmondani, ez nem udvariasság. Nem szokta meg az öt órás vitákat, egy kicsit el van fáradva. A legfontosabb az a kérdés, amit Nonn elvtárs vetett fel, hogy a politikai és művészi szempontoknak tökéletes egységben kell lenni, bár ellenvetéseiben nem tapasztalta ezt a tökéletes egységet. Először azokhoz a kérdésekhez szól hozzá, amelyekkel tökéletesen egyetért. Ilyen Brányik alakja. Gyenge, nem elég gazdag, valóban „szempontembernek" látszik, és ezen valamiképpen segíteni kell. Leginkább arra hajlik, hogy ugyanúgy gazdagítsa Brányik alakját, ahogy azt a többi figuránál tette, tudniillik a magánéletén keresztül. Nyilvánvaló, hogy ez a magánélet nem eshet ki az egész konstrukcióból. Amennyire egyetért ezzel, annyira nem ért egyet azzal a kívánsággal és ezt nem is tudja elfogadni, hogy Brányiknak előbb kell találkozni Bálinttal, hogy elő kell készíteniük Bálintnak kommunistává való fejlődését, szerepét a tüntetésben, ő egy politikai tudástól szűz tizennégy éves fiúnak az útra indulását [mutatja be] a kommunizmus felé. Azt tartja, hogy ez olyan fontos típusa a 30-as éveknek, hogy megéri ezt ábrázolni. Abban a pillanatban, mikor Brányikot összehozza Bálinttal a tüntetés előtt, akkor egy olyan ifjúnak a fejlődését ábrázolja, aki már a társadalmi körülmények nyomasztó hatása alatt és a Kommunista Párt magyarázata révén kommunista tagjelöltté vált, még mielőtt részt vett volna a szeptemberi tüntetésben. Holott mi az ő filmjének a koncepciója? Egy nyomortól sújtott munkásgyerek, akit az élet jobbról, balról tanít, anélkül, hogy ezt a tanítást elméletileg megfogalmazná az ő számára. Azt mondhatná, az ilyen állapot tipikus. Ezt a gyereket egy nagy