Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

NEISEL rászól. Te meg ne lármázz! Felteszi pápaszemet, Bálinthoz. Anyád tudja azt, ami kell. Bálint egy erélyes kézmozdulattal lecsapja könnyeit, újra Neisel szemébe néz. Az meg mi, keresztapám? NEISEL. Az, hogy a becsület olyan, mint a kenyér: nem adják ingyen. BÁLINT Igen. A csaphoz megy, megmossa arcát, fejét: ezalatt Juliska beszalad a szobába, s már jön is vissza a nagymama cipőjével a kezében. JULISKA. Én meg veled megyek, anyádhoz. Neisel egy darabig nézi a gyerekeket: a mosakodó Bálintot, s a mellette álló Juliskát, kezében a cipővel. - Hát csak menjetek! Megfordul, bemegy a szobába. Juliska szótlanul lavórt állít a földre, forró vizet önt bele, sámlit húz eléje, szappant dob a vízbe. BÁLINT Ne áztasd hiába azt a szappant! 82. kép. Dunai partrészlet. Bálint és Juliska a víz partján jövet - a fiú a nagymama cipőjében - befordul Józsi megyeri házába. Átmennek a három udvaron. Köpéné a lakás előtt, a szivattyús kútnál fehérneműt sulykol, megpillantja a két gyereket, kiegyenesedik, örömében elneveti magát. De Bálint nem ugrik a nyakába, néhány lépésnyire megáll. Némajáték. Bálint az anyját nézi, akinek arcáról lefakul a nevetés, szeme megakad Bálint cipőjén. Hosszan nézi, majd egy nagyon fáradt mozdulatot tesz, mintha le akarna ülni a kút kőtalapzatára, de idejében összefogja magát, újra megkapaszkodik a kútban. Az arca mozdulatlan. KÖPÉNÉ. Nem baj, fiam. BÁLINT lesütött szemmel. Bajnak baj. KÖPÉNÉ. Nem baj, fiam! ügyes gyerek vagy te, találsz te hamarosan más munkát is. BÁLINT felveti a fejét. Ebben megbízhatik, mama. KÖPÉNÉ. Addig még csak megélünk. BÁLINT Úgysem volt ez egy szakma! KÖPÉNÉ. Nem volt szakma! BÁLINT egy kis szünet után. Hát csak ezt akartam mondani, mama. KÖPÉNÉ. Jól van fiam. Megfordul, a ház felé indul. Grenadirmars lesz ebédre. Az ajtóhoz érve hátrafordul. Józsi bátyád meg hol marad? BÁLINT maga elé néz, nem felel. KÖPÉNÉ. Miért nem felelsz? Csend. JULISKA. Józsi bácsi meghalt. BÁLINT felveti fejét. Meggyilkolták a rendőrök. Köpéné mereven maga elé néz, majd szótlanul mellére ejtett fejjel megfordul, bemegy a házba. Bálint utánaszalad. Juliska néhány pillanatig tanácstalanul álldogál, aztán feltűri ujját, a kúthoz lépdel, nekilát a sulykolásnak.