Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

83. kép. Dunaparti részlet, szemben a Hánnashatárhegy vonulatával. A lenyugvó nap veri a víz tükrét. Bálint a fűben ül, közvetlenül a víz partján, Juliska néhány lépéssel odébb guggol, nézi magát a vízben. JULISKA tükörképét nézegeti. Te meg már sose veszel el feleslegül? BÁLINT Elveszlek én, ne félj. JULISKA. Mikor? BÁLINT. Ha ember lesz belőlem. JULISKA. Az meg mikor lesz? BÁLINT Tudod, a tüntetésben megismerkedtem egy illetővel, az azt mondta, hogy majd gondja lesz rám. Juliska újra a víztükörben nézegeti magát, hallgat. Bálint elnyúlik a fűben, emelgeti a lábát, nézegeti rajta a cipőt. JULISKA. Te most már sose fütyülsz? A lencse megmutatja Bálint füttyre csucsorodó száját: az Internacionálét halljuk, kissé akadozva, egy-egy taktust újrapróbálgatva fújja. Juliska felugrik, Bálinthoz lépdel, leül melléje, s a fütyörésző fiú fejét a térdére fekteti.