Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Arrébb: BÁLINT. Az mit jelent, hogy valakinek nincs priusza? BRÁNYIK. Hogy még nem volt dolga a rendőrséggel. BÁLINT Brányik ... úrnak ... Brányik elvtársnak már volt? Brányik elmosolyodik. A gyerek figyelmesen nézi. BÁLINT Hát akkor tessék megmondani, hogy mi haszna volt ennek a tüntetésnek, ha megvertek bennünket? BRÁNYIK. Az például, hogy te most tudod, hogy hol a helyed. Bálint szembenéz vele, hevesen bólogat. Egy rendőr jelenik meg az ajtóban, papírról hangosan olvassa Brányik Péter nevét, kiáltva elismétli. BRÁNYIK. Hogy gyógyulna be a szája! Cihelődik. S hogy ma megvertek bennünket? Ne félj, kisöcsém, úgy visszaverjük ezt rajtuk, hogy arról koldulnak. Kezet nyújt. Egy darabig most nem látjuk egymást. Ember légy! BÁLINT kezet nyújt, jó ideig nem engedi el a másikét. Hát aztán, hogy találkozhatnánk mégis? BRÁNYIK. Most már majd megtalálsz. Megsimogatja a fiú fejét. BÁLINT a szemébe néz. Meg. Brányik megfordul, a földön fekvőkön átlépdelve a kijárat felé tart. 81. kép. Neiselék konyhájában. Juliska padlót mos. Dörömbölnek, a kislány ajtót nyit, Bálint lép be. JULISKA meghökkenve. Jaj, Bálint, miért nem fütyültél? Már nem szoksz? Bálint áll, nézi a víztócsás kőpadlót s a kislány ugyancsak mezítelen lábát. JULISKA. Most meg miért nem felelsz? BÁLINT Itthon van a nagymama? JULISKA. Mi kéne? Bálint lenéz mezítlen lábára. JULISKA összecsapja kezét. A picő? Neisel megjelenik a szobaajtóban. JULISKA. Kikaptad a könyvedet? BÁLINT Neisel szemébe néz. Ki. NEISEL hallgat. A tegnapi kivonulás miatt? BÁLINT Neiselt nézi. Azért. NEISEL hallgat. Bánod, hogy eljöttél? Bálint szeme könnybe lábad, majd keresztapjához szalad, mind a két karjával átöleli a nyakát, teste hangtalanul rázkódik. NEISEL a fiú hátát veregeti. Anyád már tudja? Bálint fejével int, hogy nem. NEISEL. Majd én szólok vele. BÁLINT elengedi Neiselt, hátralép. Ne tessék, keresztapám! Az az én dolgom! Juliska hangosan szipog.