Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Bemennek a kapun, mielőtt még a kapuőr megakadályozhatná őket, az egyik Rgárdistát, aki eléjük áll, félretolják. Bálint, aki időközben a túlsó oldalról átjött a kapu elé s az egész idő alatt feszülten figyelte a jelenetet, ügyesen becsúszik utánuk. Brányik mellé szalad. BÁLINT. Tessék kérem felvinni magával! A keresztapámmal szeretnék beszélni. BRÁNYIK mentében, rá se néz a fiúra. Várd meg idelenn, fiam. Bálint sértődötten megfordul, néhány lépést lógó orral ballag, majd hirtelen kiszalad az utcára. 47. kép. Újra az ülésterem. Brányik a terem közepén, két széksor közt áll, a Bittnercsoport mellett. BRÁNYIK. Elvtársak, lent az utcán, a kapu előtt 104 csepeli munkás áll, akik ma kapták ki a könyvüket, ők küldtek fel engem. De nemcsak az ő nevükben szólok. Az elvtársak tudják, hogy rajtuk kívül is van még vagy félmillió munkás, aki munka nélkül szűkölködik a városokban és a falvakban, s mellettük százezerszámra koplalnak az asszonyok és a gyerekek. Szerte az országban az emberek gyárról-gyárra, falurólfalura vándorolnak éhezve, rongyosan, hazátlanul, de a tőkés kirúgja, csendőr, rendőr üldözi, a háziúr kiteszi őket az ágyukból. Az ipari munkás, a földmunkás, a szegényparaszt számára nincs kenyér, nincs ruha, nincs fedél. Ez így nem mehet tovább, elvtársak! A kapitalizmus ütötte ki az emberek kezéből a munkát, kenyeret, a kapitalista osztályt kell kényszeríteni a munkanélküliség nyomorának csillapítására. Hirtelen felvágó nagy taps, mely alatt a lencse körbejár és sorra feljegyzi a tapsolók arcjátékát, gesztusaikat. BRÁNYIK. Az állam közmunkákat ígért nyárára, de a nyár elmúlt, s a munkának se híre, se hamva. Az emberek közben rakásra pusztulnak. Az állam ígérete ma már annyi, mint döglött lovon a patkó. Itt az ideje, hogy világosan megmondjuk, hogy mit követelünk. Újra nagy taps. Követelünk azonnali 16 pengős állami segélyt a férfi, nő és ifjúmunkás munkanélküliek részére. Itt-ott erős taps, ugyanakkor közbekiáltások. - Akkor én is elmegyek munkanélkülinek. - Ne túlozzon! - Lassan a testtel, szaktárs. BRÁNYIK. Követelünk 2 és fél pengő családi pótlékot gyermekenként. Követeljük a munkanélküliek hátralékos házbérének elengedését s ingyenes orvosi kezelést és gyógyszert a beteg munkanélküliek számára. Fokozódó nyugtalanság a teremben, többen felugranak, kiáltoznak, mások elindulnak az elnöki emelvény felé. HANGOK. Hagyja abba! ... A Holdban él! Az elnöki emelvényen a rendőrtiszt Peyerhez hajol, beszélgetnek, Peyer bólogat. BRÁNYIK. Még nem végeztem. Követeljük a kilakoltatások s a munkáselbocsátások azonnali beszüntetését. HANGOK. Helyes! ... Úgy van! ... Jól mondja! Nagy taps.