Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1946

megalapozása, amely oltalmába veszi az írók legigazibb hazáját a nyelvet nyelvünk, az írók legigazibb hazájának ápolását és oltalmazását téa-vállalja. A Szöv[etség]nek nem lévén elég pénze arra, hogy egyenként is értesítse tagjait a Biz[ottság] megalakulásáról, ezúton kérünk meg mindenkit, támogasson bennünket akár személyes közreműködésével, akár munkával, vagy írásbeli tanáccsal, ötlettel. Minden Ez irányú írásbeli közlemények a Szövetség székházába a Nyelvvédő Bizottság címére küldendők. 3 Kiadók Egyesülete és egyes kiadók Tisztelt Cím, (Újságírók első bekezdése.) A M[agyar] I[ró]szövetségben tömörült írók testületileg és egyenként felelősnek érzik magukat a gondjukra bízott nemzeti vagyonért, a nyelvért. E felelősség kettős terhet ró rájuk: önmaguk szigorú, kíméletlen szemmeltartását, s ellenőrzését mindazoknak a határterületeknek szellem és anyag között, amelyeken a nyelv épsége, élete, épsége veszélybe kerület juthat. A M[agyar] I[ró]sz[övetség] megállapítja, hogy a kiadói munka egyike azoknak a határterületeknek, amelyeken a szellem s az anyagi érdek könnyen összeütközésbe kerülhet. Megállapítja továbbá, hogy a kiadói munka nem lehet sajátosan tőkés vállalkozás, mert szellemi, nem pedig nem anyagi értékek áruba bocsátásával foglalkozik, s e szellemi értékek természetüknél fogva szabó sek- több tekintetben szabályozzák és korlátozzák önmaguk áruvá változását. E két megállapításból kiindulva a Mfagyar] I[ró]sz[övetség] azon óhajának ad kifejezést, hogy a kiadókkal az eddiginél szorosabb, nem tisztára anyagi érdekeken fe4 épülő munkatársi viszonyba kerülhessen. Mint munkatárs hívja fel a kiadók figyelmét arra az országos jellegű - minden nyelvi területet súroló (újságírást, színházat, filmet, rádiót stb.) súroló - mozgalomra, amelyet a magyar nyelv ápolása és védelme érdekében elindított. Felhívja a kiadók figyelmét és segítségüket kéri munkájához. Segítségüket elsősorban ahhoz, hogy közös erővel távol tarthassuk a könyvpiactól mindazokat a kontár ponyva és fércmúveket, amelyek beszennyezik és megmérgezik az olvasó ízlését, gondolkodását, erkölcsi érzékét. S hogy no engedjünk Segítségüket ahhoz, hogy ne kerülhessenek a közönség kezébe olyan könyvek - főképp fordítások -, amelyeket magyarul beszélni, írni nem tudó kontárok vagy lelkiismeretlen írók bocsátanak áruba. A M[agyar] I[ró]sz[övetség]nek természetesen nem lehet feladata, hogy irodalmi bírálattal korlátozza a kiadók mozgási szabadságát, cenzúrázza munkájukat. De mint ahogy a tisztességes kereskedelem tűrte mog sem engedi meg például hamisított élelmiszerek forgalomba hozatalát, a M[agyar] I[ró]sz[övetség] is ünnepélyesen szót omol legalábbis a legdurvább szeméttől meg akarja tisztítani az írók munkaterületét, s ünnepélyesen tiltakozik hamisítványok áruba bocsátása ellen. Tiltakozik nevezete-