Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1952
Elsősorban az elvtársak véleményét elnézését kérem, amiért a referátumnak csak az engem érintő pontjaival foglalkozom. Munkám bírálata túlságosan izgatott és foglalkoztatott, hogysem kellő figyelmet fordíthattam volna a referátum többi tárgyára. Az elvtársak tudják, hogy nehéz helyzetben vagyok. De azt talán nem tudják, hogy én milyen világosan átérzem látom, s mennyire átérzem helyzetemnek » súlyát. Még azt is cl tudom képzelni, Talán el is túlzóm, de ezt nem tudom ellenőrizni: csak ar ról beszélhetek. A párt rosszalló bírálata két szempontból érifrt foglalkozik velem: kom[munista] voltomat s írói munkámat bírálja érinti, tehát azt a két dolgot az életemben, amit a legtöbbre tartok. A kettő együtt nélkülözhetetlen alapja életemnek létezésemnek. Nem tudom őket egymástól elválasztani, aminthogy a bírálat sem választja el. Ebben a tudatban mérlegeltem s írtam meg ezt a válaszomat. Nagyon őszintén fogok beszélni, elvtársak. Minden egyéb Bármilyen más válasz nem volna méltó a párthoz s méltatlan volna hozzám. Minden hátsó gondolat nélkül, minden fenntartás nélkül s minden taktikázás nélkül. Nézzék el azt is az elvtársak, hogy noha ezt a válaszomat, mint látni való, előre megírtam, benne van maradt az a felindultság, amit #as gondolkodás közben éreztem. Még csak annyit akarok monda m ehhez hozzátenni, hogy gondolkodásomban s ebben a válaszomban semmilyen hiúság, önérzetnek álcázott hiúság nem vezetett, ezt az első percek izgalma után levetettem. A pártot, il[letve] R[évai] elvtársat illetékesnek érzem arra, hogy munkámról kimondja a végső ítéletet mondjon. S megértem - épp az elmúlt napokban értettem meg -, hogy ha ez az ítéletmondás könyvem valódi jelentőségét messze túlhaladó formában történt, annak az az oka, hogy könyvem munkám egy sor elvi jelentőségű politikai kérdést vet fel, melyeknek tisztázása fontosabb, mint maga a könyv munka. Érzem ennek a felelősségét és a teljes súlyát. Efi np n lflkinllnp^t tfhríti fMytnrrnlíi mflyr-fn r^nirlkrrHr^m lff"lvti Flmv-Hl J»* rek-Gimes elvtárstól, amiért válaszommal nem l il i III nijl 11 ű n H i iliiin ilni kapcsolódom, hanem Révai rT-fir" tninilmin'iiilu i 'nul rrrt teszem ezt, mert a tanulmány ni 1 il I '".Ii Ii Ii 1 H il 1 I Ii Mi M szigorúbban formulázza a könyvem elleni kifoL,LHJÜIIÜL, iniiit a referátum. Mindenekelőtt most meg el kell mondanom azt a véleményemet, hogy meggyőződésem szerint a párt nem várja tőlem azt, hogy én két hét alatt megváltoztassam véleményemet egy munkáról, melyen majd két évig dolgoztam. Az elvtársak tudják rólam, hogy én egy nagyon lassan, módszeresen, megfontoltan dolgozó ember vagyok, aki egy szót nem írok le anélkül, hogy tízszer meg ne forgattam volna. Ha munkámnak van értéke, úgy azt a szorgalomnuimnak s a lelkiismeretességemnek köszönheti. De ebből az is következik, hogy hibáim is mélyen belémnőttek. Nem tudok egy ugrással distanciát teremteni munkámhoz. Bármilyen okos is a segítség, amit kapok, nem tudom szervesen növő nőtt véleményeimet egyik napról a másikra megváltoztatni. Időre van szükség s elsősef segítségként épp ezt az időt kérem elvtársaimtól. Amit ma érdemben elmondani tudok, az csak részleges felelet a bírálatra.
