Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

viszont. Itteni régi barátaim közül sajnos a legjobb, Salamon Ernő hiányzik. - Hogy mik az általános benyomásaim a Román Népköztársaságról? Hosszan nem felelhetek erre, így tehát röviden válaszolok: olyanok, hogy szenvedélyes érdeklődést keltettek bennem az ország és népei iránt, és módot igyekszem majd találni rá, hogy alaposabban is megismerhessem. Úgy látom, hogy a Román Munkáspárt hatalmas munkát végez. A magyar kommunista írók nevében a legmelegebb szeretettel üdvözlöm a testvérpártot. A béke és háború kérdéséről Először: Tiszatáj 1948. szept.-okt., 9-lO.sz. 369. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a 2. Ukrán Front egységei 1944. október 11-én vonultak he Szegedre, így ezt a napot tették meg a helyiek a felszabadulás ünnepévé. 1948-ban Déryt hívták meg a szokásos ünnepi beszéd megtartására; aki - talán ez is jelez valamit - nem készített erre az alkalomra cirádás szónoklatot. Rövid bevezetőjét kivéve szó szerint megismételte azt a felszólalását, amelyet 1946-ban a debreceni írókongresszuson mondott, s amelynek határozati javaslatát már kötetünkbe soroltuk. A Tiszatáj/?a/z közölt szövegből természetesen csak a beszédet nyitó két bekezdést közöljük, hiszen az 1946-os előadás teljes terjedelmében hozzáférhető az életműkiadásban (Botladozás. 2.köt. 421^126.). Feltételezhetően Dérynék ezzel a látogatásával függ össze kapcsolatfelvétele a szegedi Nemzeti Színházzal, amely egy hónappal később, 1948. november 11-én bemutatta a már külföldet is megjárt Tükör című drámáját. A Magyar írószövetség képviseletében jöttem Szegedre, hogy Önökkel együtt ünnepeljem meg a felszabadulás ünnepét. Ez a nap nekem személy szerint is ünnepem, mert háromszoros felszabadulásom köszönhetem neki: felszabadultam mint ennek az országnak a polgára, felszabadultam mint író, s majd harminc évi külső és belső emigráció után felszabadultam mint kommunista. Soha el nem múló hálát és hűséget érzek ezért a Szovjetunió iránt. A felszabadulás meghozta nekünk a békét. Erről a békéről szeretnék Önöknek néhány szót szólni, aki nemrég épp egy békekongresszusról érkeztem haza a lengyelországi Wroclawból, az értelmiség nemzetközi békekongresszusáról. Azt a néhány