Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 az utcán véletlenül összetalálkozott jövendőbeli apósával. Vasalatlan ruhában, szándékolt lompossággal öltözve, rosszkedvűen ballagott az utcán, az orra még vörösebbnek, szeme még apróbbnak s ravaszabbnak tetszett, mint amilyennek Tamás megismerte. - Mit gondol, diák úr, meddig fog ez tartani? - kérdezte halkan, közel hajolva Tamás füléhez.- Micsoda? — kérdezte ez, önkéntelenül visszahúzódva.- Hát ez a ... ez a proletárdiktatúra?- Nem fogom foglalkozom politikával - mondta Tamás. Braun úr a fél szemével rákacsintott. - Nagyon helyes, hogy óvatosnak tetszik lenni, az ember sose tudhatja - mondta. - Nekem persze Elza elmondta, hogy a diák úr hogy vélekedik erről a dologról, hát teljes bizalommal lehet hozzám. Én azt mondom, nem tarthat soká, de ne is tartson. Az ipart s a kereskedelmet tönkreteszik, azt le lehet fogadni nálam, mert kinek j«í van ma pénze arra, hogy például áj ruhát csináltasson vagy cipőt vegyen? S tessék csak elgondolni, tanult úriemberek helyett most egyszerre az egész ország? — a csőcselék dirigáljon?- Miféle csőcselék? - kérdezte Tamás.- Hát azt tetszik hinni, hogy én ma fel merek venni egy rendes öltönyt? - kérdezte Braun úr. - Ma csak annak van szava az van biztonságban, könyörgök, akinek ki van térdelve a nadrágja, vagy már megbocsásson ami még bizalomgerjesztőbb, kilátszik az Ulepe a nadrágjából gatyájából, az ilyenek fogják előírni a diák úrnak, hogy hol keresse meg azokat a régi csontokat, amelyekre a studírozáshoz szükség van? Tessék egészen nyugodtnak lenni, ez nem fog sokáig tartani, ezt az antant sem engedi. Mindez félig súgva közöltetett, szájtól fülig, a Vilmos császár út és a Lipót körút sarkán, s az eszmecserének végül is csak a diák hirtelen, elszánt menekülése vetett véget. Az egész városban, mindenfelé ilyen sugdolódzó párokat lehetett megfigyelni, melyeknek testálIásóból s arcvonásaiból ki lehetett olvasni messziről lerítt társalgásuk eszmei mondanivalója; az egész ország, mint egy láthatatlan tengely körül, akörül az egyetlen egy kérdés körül forgott, hogy: meddig fog tart? A rendszer kevés meggyőződéses híve az örökkévalóság számára kezdett dolgozni, a többiek kérdezősködtek. Mindenki meg szerette volna tudni a másik véleményét, s elhallgatta fülbe gyónta a magáét. Egy tenger kétely mérkőzött egy szigetnyi reménnyel. Tamás, akit az emberek általában szerettek, s titoktartásában s becsületességében megbíztak, alig bírt elmenekülni nagyszámú, kérdőjellé görbült ismerőse elől; egy világban, melyben mindenkinek voltak hírei s véleménye, hihetetlennek tetszett, hogy valaki semmit sem tud s mégsem nyilatkozik. A fiatalember kissé megütközött azon, hogy jövendőbeli apósa ismerte nem létező véleményét, de amíg Elzával nem tisztázza ennek az ismeretnek az eredetét, beérte azzal az örömmel, hogy a Braun családban már számon tartják személyét, s beszélnek róla. Történetesen tíz perccel azután, hogy elvált leendő apósától, a Szabadság téren szembetalálkozott jegy imádottjával, aki hivatalos ügyben az osztrák-magyar bankban járt. - Én egy szót sem szóltam a* apámnak a maga véleményéről, amelyet------310-------
