Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május 20
1957 Beszédem 5-6. oldalán, amikor Horváth Mártonról beszélek, olyan kifejezést használok, hogy „már-már személyes biztonságomat veszélyeztető támadásokat intézett ellenem” és „irodalmi Rajk-pemek készítette elő a talaját”. Ezeket a kifejezéseket azért tartom túl éleseknek és alkalmasaknak az izgalom fokozására, mert azzal, hogy a Rajk-pert emlegettem, nyugtalanságot kelthettem az emberekben. Legyen enyhítő körülmény, hogy beszédem további részében következő mondatában már hozzáteszem, hogy a XX. kongresszus elvágja ennek a lehetőségét. KÉRDÉS. Ön beszédének 4. oldalán rágalmazta a pártvezetést azzal, hogy a vitákat csaléteknek, az elégedetlenséget levezető szelepnek szánják. Értékeléséből ezt a gondolatot miért hagyta ki? FELELET. Én beszédem említett részét nem tartom rágalmazásnak, sőt még az izgalom fokozására sem alkalmas szerintem. Azt elismerem és azt a szöveg is tartalmazza, hogy a Petőfi-köri vitákat politikai sakkhúzásnak minősítettem abból a célból, hogy levezesse az emberek elégedetlenségéből származó indulatokat és eltérítse figyelmüket attól, hogy a valóságban semmi, vagy csak igen kevés történik a XX. kongresszus határozatainak megvalósítására. KÉRDÉS. A vizsgálat megállapítása válaszától függetlenül érvényes beszédének 4. oldalára. FELELET. Tudomásul vettem. KÉRDÉS. Folytassa vallomását a Petőfi Kör vitaestjén tett beszédéről! FELELET. A Petőfi Körben elmondott hozzászólásom S. oldalán olyan részek vannak, hogy az „irodalmi korszaknak, mely felszabadulásunk után kezdődött, s amelynek a fiatal irodalmunk nevet adják, állítom, hogy nincsenek eredményei”, továbbá, amikor Révairól beszélek, „támadott a gyakorlatban mindent, ami jó mégis született ebben a korszakban, s támogatta mindazt, ami silány”. Ezek a megállapításaim túlzások, igaztalanok és ugyancsak - véleményem szerint - alkalmasak az izgalom fokozására. KÉRDÉS. Ön a vizsgálat során már több esetben hivatkozott a kultúrpolitikában - Ön szerint - meglévő hiányokkal (sic!) és az Ön küzdelmével (sic!) e területen. Miért volt szükség arra, hogy igaztalan példával támadja a pártot, ha voltak tényleges hiányok? FELELET. Az a válaszom, hogy nem volt szükség arra, hogy túlzó, igaztalan tény körül, melyeket vetettem fel megállapításokat tettem beszédemben és utólag sajnálom is, hogy ez történt. De azt tudom magyarázatként felhozni, hogy túlságosan elragadtattam magam a beszéd írása közben, moly a párt jogttdan-lâmadâftâlwz-veee" íettr Megemlítem azonban, hogy a beszéd fenti részének fő mondanivalójával egyetértek, de nem eltúlzott formában, hanem ténylegesen meglévő problémák megvilágításában. KÉRDÉS. Hogyan értékeli beszédének azt a részét, hogy a népművelési minisztert, aki akkor Darvas elvtárs volt, „áruló írástudónak” nevezte beszédének 9. oldalán. FELELET. Ezt a gondolatot is mérsékeltebben kellett volna kifejeznem. Utalok 83
