Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1957 - Déry Tibor saját kezűleg írt életrajza

1957 ostrom alatt, a pincében megkezdett színdarabomat, majd rögtön utána egy kötet no­vellát az ostromról, mely Alvilági játékok címen hamarosan megjelent a Szikránál. 1945. május 9-én - azon a napon, amikor a németek letették a fegyvert - felesé­gemmel elutaztam Pécsre, Vas Zoltán felhívása értelmében, hogy a főváros lakossá­ga az élelmiszerhelyzet könnyítésére igyekezzen vidéken elhelyezkedni. Őszig ma­radtam ott, szünet nélkül dolgozva, majd visszajöttem Pestre. Úgy emlékszem, ekkor írtam Tükör című második színdarabomat, mely a Nemzetiben került előadásra. Az őszi könyvnapra a Révai könyvkiadó megjelentette Szemtől szembe című, Dalmáci­ában írt regényemet. A szakadatlan munka évei következtek ezután. A pártba, úgy emlékszem, 1946 őszén vagy 1947 tavaszán léptem be. Tulajdon­képp pártonkívüli szimpatizáns akartam maradni, de amikor a Budapest községi vá­lasztásokon a párt a vártnál sokkal kisebb eredményeket ért el, úgy láttam, hogy ki kell állni érte, akinek egyezik a meggyőződése. Szándékomat bejelentettem a Párt­központnak (talán Révainak?), s feleségemmel együtt beléptünk, holott legtöbb ak­kori író és művész barátom kívül maradt. (Külföldi útjaimról az életrajznak ebben a részében nem teszek említést, ez külön részletes beszámolóban történik meg.) Mint már említettem, igen sokat dolgoztam ezekben az években. Állandóan írtam a Csillag című folyóiratba, majd minden számába, egy harmadik színdarabot is ír­tam, mely Itthon címmel ugyancsak a Nemzetiben került bemutatásra, sokat dolgoz­tam a Szabad Népnek is, mely ekkor - noha az Itthon a politikai párt véleménye sze­rint elhibázott darab volt - még sokkal kevésbé merev irodalompolitikai vonalat folytatott. S végül kiadásra került három-kötetes regényem, A befejezetlen mondat is, melyet életem legjobb művének s máig is az európai munkásmozgalom egyik legna­gyobb regényének tartanak. Ezekben az években ismerkedtem össze szorosabban Lukács Györggyel - egy kö­zös mátraházi nyaralás alatt -, ki további barátságunk során nagy hatalmas marxista tudásával és rendkívüli hozzáértésével nagy segítségére volt munkáimnak. Más vezető politikusok is kitüntettek figyelmükkel. Révai József és Rajk Lászlóék is többször nálam jártak, egy-két alkalommal itt jöttek össze más magyar írókkal is. A nagyüzemek államosítását 1948-ban a szocializmus első nagy lépésének tartot­tam. Tüzetes helyszíni tanulmányokat folytattam számos üzemben és illetékes szak­embereknél, mert szándékomban volt ezt később regényben (Felelet) megírni. Körül­belül egy fél évig tartó tanulmányaim során számos új vállalat vezetőivel ismerked­tem meg, akik között modellt kerestem majdani regényhősöm alakjához. Az 1949-es év hozta meg számomra az első kételyeket, az első csalódásokat is. Nem szólva arról, hogy az irodalompolitika szemlátomást merevedni kezdett, fölös­legesen megkötözte az író kezét, s egy eljövendő sematizmusnak nyitott utat, nem szólva az életszínvonal fokozatos hanyatlásáról, s vele együtt a munkásság hangula­tának romlásáról stb. stb. - Rajk letartóztatása s az ezt követő egyéb lefogások, köz­tük több makulátlan tisztességű személyes barátomé is, a legnagyobb nyugtalanság­gal töltött el. A Szabad Nép megkért, menjek el a tárgyalásra s írjak róla. Ott voltam 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom