Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - További dokumentumok és jegyzőkönyvek - 1957. május 12 - június 20
1957 lan új és új név merül fel, ám Déry ügyesen semlegesít minden kínos vonatkozást. Nagy Imre híveinek felsorolásakor például kivétel nélkül az ismerteket említi, azokat, akikről tudja, hogy szintén letartóztatásban vannak, illetve már idejében külföldre távoztak. - A magalmaguk részéről egyetlen kellemetlen vonatkozás merült fel az egyre forróbbá váló eljárás során - Dérynének a házkutatáskor megtalált naptára, amelyben lelkiismeretesen feljegyeztetett a forradalmat megelőző hónapok minden egyes vendége, látogatója (nemkülönben Déry ék saját látogatásainak ideje és célpontja). Hála azonban az író körültekintő válaszainak, ezekből a feljegyzésekből sem tudott meg sok lényegeset a kihallgató. Ha azonban figyelmesen olvassuk e jegyzőkönyveket (s szinte kötelező, hogy ezt egyhuzamban, folyamatosan tegyük), egyre inkább szemünkbe tűnnek a lassú változások, amelyek - ha úgy tetszik — egyfajta áthajtást készítenek elő. A kihallgató tiszt egyre több „új" tényt tol a kihallgatott orra alá, amelyek szerinte megkérdőjelezik október 23-a forradalmi jellegét, s egyben az azt követő napok ellenforradalmi vonásait igazolják. Ezek hatására - Déry válaszaiban egyre több a kettős értékelés. Korábbi nézeteit védve következetesen használja ugyan a forradalmi terminológiát, de egyre többször mellé teszi az új értékelés „ellenforradalmi" kitételeit. Majd László százados közvetetten (utóbb közvetlenül is) támadni kezd: érvelésében felelősséget igyekszik felkelteni partnerében a bekövetkezett tragédiáért, aki ekkor is szocialistának vallja magát. S így viszonylag könnyen ébreszt benne bűntudatot az új, szintén szocialistának mondott rezsimmel szemben. Ez a rámenősség időközben egyre inkább sürgőssé is vált. A politikai rendőrség vizsgálati osztályán már lassan fél éve nagyüzemben folyt a letartóztatott írók kihallgatása, s ebből egyre világosabban derült ki, hogy - szerteágazó jellege és súlya miatt - nem lehet valamiféle egységes összeesküvést gyártani. Akit lehetett, átirányítottak a nem kifejezetten irodalmi indítékú perekhez, mint például Eörsi Istvánt vagy Obersovszky Gyulát. Majd ezt követően az irodalmi vonatkozású ügyek közül is elkülönült egy kisebb csoport, a „kis íróper” jelöltjeié (Molnár Zoltáné, Varga Domokosé, Fekete Gyuláé és Tóbiás Ároné), akik nem számíthattak súlyosabb ítéletre. Ugyanakkor végleg kialakult a „nagy íróper" körvonala: Déry Tiboré, Háy Gyuláé, Zelk Zoltáné és Tardos Tiboré, akik a vizsgálat szerint „meghatározó” felelősséggel tartoznak október 23-a kirobbantásáért és az azt követő szellemi ellenállás megszervezéséért. A vizsgálat ezért további időt kért, az előzetes letartóztatás meghosszabbítását, hogy az új keretek között minél gyorsabban és célratörőbben készíthesse elő a vádemelést. Június közepére be is érik ez az előkészítő munka: Déry is és társai is megtörnek, egyre több részletről tesznek „beismerő" vallomást. 56