Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - További dokumentumok és jegyzőkönyvek - 1957. május 12 - június 20
1957 Nyilvánvaló - a korábbi szerepjátszás új, komorabb színekkel gyarapodott, s olyan vonásokkal, amelyekben egyre több volt a szorongás és megfélemlítettség. Különösen áll ez Déry Tiborra, akinek említett orvosi jelentése ekkor már nemcsak ízületi gyulladásról, isiászról, aranyérről, gyomor- és bélhurutról beszél, hanem szorongásos neurózisról — és az azzal összefüggő fulladásokról, félelmekről, ájulásról. S erről a körülményről egy nappal később még a kihallgató László István jelentése sem mer hallgatni: „Déry egészségi állapota az utóbbi napokban ismét rosszabbodott. Állandóan panaszkodik, hogy fullad. Valamint június 11-én kihallgatás közben félrebeszélt. Többször megkérdezte, hallom-e, hogy nevét kiabálják. S ilyenkor rövid ideig eszméletlennek látszik” (MOL XX-5-h 65.d. 28.köt. 45.) A „mű” lassan összeállt: a vallató következő napi jelentésében! összefoglalójában már jelen van a jövendő vádirat minden fontos részlete. (L. az imént idézett Összefoglaló jelentést, illetve a június 19-i jelentést: MOL XX-5-h 65.d. 28. köt. 167-170.) A május 13-i kihallgatás ismételten visszatér az író és Nagy Imre kapcsolatára, s ekkor esik szó a kettőjük közötti egykori nézeteltérésről, amelyre Déry levélben is reagált. - Minthogy az ügyről a későbbiekben nemegyszer szó esik, az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a szóban forgó levelet, amely a nyomozószen’ek birtokába került: Kedves barátom! Az éjjel, hogy elmentetek, még sokáig rágódtam egy mondaton. Amikor arról vitatkoztunk, hogy én miért nem tartom alkalmasnak a mai vezetőséget a 20. kongresszusnak véghezvitelére s hogy lehet-e velük együtt munkaprogramot vállalni, akkor te valami olyasféle kijelentést tettél, hogy én az ellenük való vitában nem a párttagságra támaszkodom, vagy nem csak a tagságra; olyasféle értelmet adva szavaimnak, mintha én a reakciót is segítségül venném - ha nem is tudnék róla, tetted hozzá, egy igen türelmetlen mozdulattal. Sajnos, kedves barátom, az ilyesféle „gondolatolvasás” végül is azokhoz a sémákhoz vezet, amelyek szerint az ellenem szóló párthatározatok készültek (1. „pártellenes”, „népellenes” stb.). Megvallom neked, hogy mélyen megbántottál ezzel a gondolatoddal, s ez megerősített abban az elhatározásomban, hogy amúgyis ritka politikai fellépéseimet teljesen beszüntetem. Művészet és politika nem egymásnak terem, Petőfi, József Attila is belebukott, s eddig én is mindig hiába hallattam a szavamat, csak félreértést és szitkokat kaptam fizetségül. 956. VII. Hű barátod Déry Tibor 57
