Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Az óriás (1976)
cÂz. áriái KOCSMÁROSNÉ. A Keletinél, az indulási oldalon. JULI. Délután? KOCSMÁROSNÉ egy nagy csomagot ad át Julinak. Négykor már kint lesz ... Cipő van benne, meleg alsó, ruha, kabát. Mindet vedd föl, üzeni, mert lehet, hogy a vagon tetejére szorultok. JULI kétségbeesetten súgva. De holnap nem lehet. Vasárnap van, s olyankor a Fakutya egész nap otthon van. KOCSMÁROSNÉ. Holnapnál nem vár tovább. JULI arccal az asztalra borul. Vasárnap nem lehet. KOCSMÁROSNÉ. Hát maradj! Holnapnál nem vár tovább. JULI. Haza kell mennem. Ha nem talál meg ... KOCSMÁROSNÉ. Dögölj meg mellette, fiam. Én lejártam a lábamat a te érdekedben ... JULI. Sok a szöveg, Csics néni. Maga nem keres a bolton? KOCSMÁROSNÉ. Keveset, fiam, keveset. Kevesebbet, mintha egy disznót hoznék fel neki Somogyból. JULI. Mennyit? KOCSMÁROSNÉ. Tíz dollárt. Ha holnap délután átadlak neki a Keletinél. Élősúlyban nem érsz többet, fiam. Juli sír. KOCSIS hátrafordul. Miért zokog, kisasszony? Elvitték a vőlegényét közmunkára? KOCSMÁROSNÉ. Felőlem most már azt teszel, amit akarsz. Megmondtam tegnap Bellus úrnak, hogy én többé az ujjamat sem mozdítom. JULI. Miért nem beszél velem? Miért csak üzenget? KOCSMÁROSNÉ. Csodálod, fiam? Hogy még egyszer kidobjátok? JULI. Hova akar vinni? KOCSMÁROSNÉ. Jó helyre. JULI az asztalra csap. Azt kérdeztem, hogy hova. KOCSMÁROSNÉ átöleli a lány vállát. Falura, Baranyába, hogy felhizlaljon s megpihentessen egy kicsit. JULI. De holnap vasárnap van, nem érti, hogy vasárnap nem lehet. KOCSIS. Miért nem lehet, kisasszony? Templomba kell mennie? ... Aztán, mit nem lehet, ha meg nem sértem? Azt, amire én gondolok, azt vasárnap is lehet. KOCSMÁROSNÉ Julihoz. Mi bajod, fiam? JULI reszketve. Meg fog ölni. Nem fogom megúszni, Csics néni. Rám fog találni és megfojt. KOCSMÁROSNÉ. Ostobaság. JULI. Ha csak megfogja a nyakamat, már kivagyok. Megjegyzem, az első perctől kezdve tudtam, ez lesz a vége. KOCSIS. Minden jó, ha a vége jó. Ne féljen, kisasszony, amíg engem lát, kicsináltam én már néhány piszok zsidót. Bellus benyit a kocsmába. 547
