Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Az óriás (1976)
cÂz áriái KOCSMÁROSNÉ meglepetten. Bellus úr! JULI ingerülten Kocsmárosnéhoz. Maga tudta, hogy idejön? Bellushoz. Menjen el! ... menjen el! BELLUS Kocsmárosnéhoz. Adjon egy fröccsöt, Csics néni! JULI kiabál. Hordja el agát! BELLUS. A csomagot, úgy látom, megkapta, Julika. Ami benne van, azt mind vegye föl, mert lehet, hogy a vonat tetejére szorulunk. JULI. Ha megfeszül, akkor sem megyek magával. S ne üzengessen többé, mert isten engem úgy segéljen, szólok neki. BELLUS mosolyogva. Eddig miért nem szólt? JULI. Nem ér maga annyit, hogy neki csak az álmát is megzavarjam. Bellus a lány fölé hajol, térdét a lány térde közé szorítja, szájon csókolja. JULI behunyt szemmel. Nem ... nem! Kocsmárosné nevet. KOCSIS poharát emeli. Egészségükre! Isten éltesse az igaz magyar embereket! Most miért nem zokog, kisasszony? 37. kép. Juli és Bellus a fatelep bejárata előtt. BELLUS. Tehát holnap négykor. El ne késsél! JULI. Nem lehetne holnapután? BELLUS. Nem. JULI. Még csak nem is sejti. Úgy fogja érni, mint egy haslövés. Egy vadliba gubbaszt a sárban. Bellus közeledtére fölszáll a palánkra. Bellus utána ugrik, elkapja. JULI. Az anyja kiskésit! Jaj, ne bántsa! BELLUS kicsavarja a madár nyakát. Főzd meg neki vacsorára! Hadd lakjon jól utoljára a főztedből. 38. kép. Juli mielőtt belépne az őrházba, a csomagot elrejti egy máglya mögé. 39. kép. A ház belseje. Óriás alszik, de Juli lépteinek zajára rögtön felébred, két karját feléje tárja. ÓRIÁS. Juli! JÚLI hosszan nézi. ÓRIÁS restelkedve. Elaludtam. JULI. Miért nem takaródzol be, ha lefekszel? Az ember felfázik fektében, hányszor megmondtam. ÓRIÁS. Nem fázom ... Mi van a kezedben? JULI. Egy külföldi liba. ÓRIÁS megtapogatja. Biztos a vihar csapta le szegénykét. JULI tisztogatja a libát. Feküdj vissza, Fakutya, sokára lesz ebből vacsora. ÓRIÁS. Nem akarsz velem beszélgetni? 548
