Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Az óriás (1976)
cAk áriái SUHANC. Sétálni. Talán magának kell? 1. JÁRÓKELŐ. Hát! ... SUHANC. Mit ad érte? 1. JÁRÓKELŐ. Hát! ... Egy zseblámpát. SUHANC. Elemmel? 1. JÁRÓKELŐ. Nélkül. 8. kép. Juli hosszan nézi Óriást, hirtelen elneveti magát. Nevetése oly ragadós, hogy Óriás is elhúzza száját. JULI szigorúan. Mit nevet, árvagyerek? ÓRIÁS most már hangosan nevet. Haha, haha! De hisz Juli kisasszony is nevet! JULI nevet. Én még nem láttam vízilovat röhögni, de ez olyan lehet, ha nevet, mint most maga. ÓRIÁS. Hahahaha! JULI. Jaj, hagyja már abba, fakutya! Megöl engem, maga fasiszta! ÓRIÁS nevet. Hahaha! ... fasiszta! 2. JÁRÓKELŐ hátuk mögött elmenőben. Szégyen, gyalázat, így röhögni egy holttest mögött. JULI elgondolkodva, egy idő múlva. Be kéne vinni egy kapu alá ezt a halott papát! De elbírja-e? ÓRIÁS szégyenlősen. Én már egy kisebbfajta üszőt is fölemeltem fél kézzel, Juli kisasszony. JULI. Nem hiszem. ÓRIÁS halkan. Én mindig az igazat mondom, Juli kisasszony. JULI. Fél kézzel? Nem hiszem. 9. kép. Óriás - hátulról látni - a vállán beviszi a holttestet a kapu alá, óvatosan lefekteti a lépcsőre. Mire visszajön, Juli eltűnt. 10. kép. Óriás hiába keresi, egy idő múlva búsan, lógó fejjel elindul a Teréz körúton. A rommá lőtt Budapest ismert képe. Csönd az utcákon, olykor távolról egy teherautó kattogása, mintha géppuska volna. Egy hosszú sikoltás. 11. kép. JULI egy kapu alól kiszalad, belecsíp Óriás karjába. Hát én hiába bújok el, maga Fakutya, meg sem keres engem? Most majd elvesztettem, maga hülye árvagyerek! ÓRIÁS csodálkozva, összecsapja két tenyerét. Maga elbújt, Juli kisasszony? S azt akarta, hogy én megkeressem? JULI mérgesen. Akarta a fene. ÓRIÁS a Nyugati pályaudvar előtt leül a lépcsőre, maga mellé húzza Julit. Ugye, maga nem fél tőlem, Juli kisasszony? Tőlem mindenki fél, Juli kisasszony. Pedig én 533
