Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Az óriás (1976)
cAí áriái 6. kép. ÖREGEMBER hárfával, énekel. Non, si trecennis quotquot eunt dies, Amice ...* Emberek csoportosulnak körülötte. JULI nadrágban, meggypiros svájci sapkával. Hát ez milyen nyelven énekel? 1. JÁRÓKELŐ. Alighanem oroszul. 2. JÁRÓKELŐ hátizsákjában két kályhacső. Dehogy oroszul! Angolul. 1. JÁRÓKELŐ. Maga tud angolul? 1. JÁRÓKELŐ. Hogyne! De ezt nem értem, mert amerikai tájszólásban beszél. JULI. Az anyja kiskésit! De minek énekel? Jókedvében? 1. JÁRÓKELŐ. Tán el akarja adni ezt a micsodát ... Öregember igenlően int. A következő percben összeesik, elterül. JULI. Az anyja kiskésit! Ez alighanem rosszul van. 2. JÁRÓKELŐ az élettelen test mellé térdel, szívverését hallgatja, feláll. Ez sem énekel többé amerikaiul. JULI. Szegény! Hirtelen megfordul, mert érzi Óriás hátába tűző tekintetét. Hallja, mit néz rajtam? Tán kirepedt a nadrágom? Óriás ijedten hátrál. JÚLI. Tyüh, be bőven adagolta magát az isten! Mit szólt a kedves mamája magához, amikor a világra hozta? Egyébként hogy hívják magát? Hallja, miért nem mutatkozik be egy hölgynek, ha beszélni akar vele? ÓRIÁS. De hiszen én nem is akartam. JULI. Lárifári. Hogy hívják? ÓRIÁS. Ifj. Kovács István. JULI. Ritka szép név! Engem meg Szandál Julinak. Örvendjen! ÓRIÁS. Tessék? JULI. Mondja, hogy örvendek. Aztán közölje, miért nem varratta meg a mamájával a nadrágját, hisz akkora lyuk van rajta ... Óriás tenyerével eltakarja a lyukat. JULI hangosan nevet. Most sokkal jobb, sokkal elegánsabb. Mondja, miért sír? ÓRIÁS. Mindig, ha az anyámat emlegetik. Nem sírok, épp csak könnybe lábad a szemem. JULI. Meghalt a mamája? Óriás igent int. JULI. Érdekes, az enyém is. S a papája? ÓRIÁS. Az már régen. JULI. Akkor egálban vagyunk, mert az enyém is meghalt az ostrom alatt. No lássa, mind a ketten árvagyerekek vagyunk. 7. kép. Suhanc a vállára emeli Öregember hárfáját, elindul. 1. JÁRÓKELŐ. Hé, hova viszi? * „Nincs, mcgha minden nap fel is áldozol, barátom, háromszáz fiatal bikát ...” (A Postumushoz című vers második versszakának kezdősorai) 532
