Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
Számadói 12. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül, nagyon röviden. Egy gyengén megvilágított utcában, szétbombázott házak között lopakodik egy ember, félénken nézelődve, egy városi szemétláda felé, felnyitja a fedelét, belenéz, visszacsukja a fedelét. 13. kép. Az előszoba Professzorral és Diákkal. PROFESSZOR. Még képmutató is a tetejébe? Határozatlan természetem ismeretében pontosan tudja, hogy sokkal jobban kételkedem magamban, hogy akár egy ilyen önhöz hasonló gonosz embriónak is ne adnék igazat önmagámmal szemben. Ön pontosan tudta, hogy látogatása végén én maradok alul. Ön visszaél önhöz való hajlandóságommal. A diák hirtelen sarkon fordul, s futva elindul az ajtó felé. 14. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül. Csupán egy géppisztolysorozatot hallani. Gyengén megvilágított tér. Egy házkapu előtt összeesik egy ember. 15. kép. Előszoba. Professzor, Diák. Diák megbotlik, tovább szalad. De az ajtó előtt utoléri a Professzor, megragadja a vállát, maga felé fordítja őt, elveszi tőle a géppisztolyt, a sarokba dobja. PROFESSZOR. A bőrlyuggató itt marad! Diák rámered, zihál. PROFESSZOR. Maga viszont igyekezzék kijutni innen. A soha viszont nem látásra, fiatalember. A nyitva maradt ajtón át havat szippant be az előszobába a huzat. Professzor bezárja az ajtót, egy darabig nézi a befújt havat, majd lassan bemegy a dolgozószobájába. Megáll az ablak előtt, nézi a szemben lévő, összeomlott ház romjait, kihalt ablakait, aztán az íróasztalához ül. Elgondolkodik, maga elé meredve, egy vékony ezüstirónnal ritmikusan ütöget egy bronztálat, ami fényes hangot ad. 16. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül. Behavazott országúton hátulról látunk egy iparkodó asszonyt, egyik kezében egy batyu, másik kezével egy fáradt, lépést tartani nem bíró gyermeket vonszol. 17. kép. Professzor az íróasztalnál tovább ütögeti irónjával a bronztálat. Fémes hang. 18. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül. Polgári lakás. Egy tíz-tizenkétéves fiú bottal a kezében mintegy önkívületben rohangászik a lakásban, veri a bottal a bútorokat, összetör néhány vázát. Pillanatnyi gondolkodás után föláll egy székre, széttöri egy olajfestmény üvegét, leugrik, egy kést hoz, megint fölmászik a székre, kiszúrja az arckép szemét. 481
