Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
cSmimatlih 19. kép. Professzor az íróasztalnál, irón, bronztál, ritmikus, fémes hang. 20. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül. Egy szobában egy katona és egy nő, aki a megvetett ágy előtt vetkőzik. A katona nézi, majd kezdi kigombolni a nadrágját. Szájából egy szóbuborék fakad azzal a szöveggel: Igyekezz! 27. kép. Professzor az íróasztalnál, játék, mint fent. 22. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül. Közelkép egy szép nő arcáról, kifelé néz az ablakon. Kicsiny, jól kivehető, de nem csúf forradás van az arcon, mély szomorúság ül rajta, kisvártatva könny csordul ki a nő szeméből. 23. kép. Professzor az íróasztalnál. Játék, mint fent. 24. kép. Közbeszúrt jelenet (mint a 12. kép). Gyengén megvilágított utca, szétbombázott házak, egy ember lopakodik gömyed- ten, félénken nézelődve, egy városi szemétláda felé, felnyitja a fedelét, belemászik, belülről becsukja a fedelét. 25. kép. Professzor az íróasztalnál. Játék, mint fent. De már nappal van. PROFESSZOR kiált. Horváthné! Takarítónő tétován bejön, kérdőn néz a Professzorra. PROFESSZOR. Az imént az előszobában voltam. Takarítónő hallgat, kérdőn néz a professzorra. PROFESSZOR. Maga takarított az előszobában. Takarítónő, játék, mint fent. PROFESSZOR. Talált ott egy géppisztolyt. Bedugta a ruhafogas mögé, és letakarta egy vöröskockás pléddel. Takarítónő, játék mint fent. PROFESSZOR. Horváthné, nálam semmit sem dugunk el. Nálam semmit sem hallgatunk el. Itt nem színlelünk semmit. Végre megtanulhatná, Horváthné, ismétlem, itt nem hazudunk. Amíg emberileg lehetséges. TAKARÍTÓNŐ. De professzor úr... PROFESSZOR. A konyhában folytathatja a mondatot. TAKARÍTÓNŐ. Professzor úr, ha házkutatás lesz ... PROFESSZOR. Konyha! TAKARÍTÓNŐ kétségbeesetten. Börtönbe csukják magát, professzor úr, tíz évre ... ötven évre ... PROFESSZOR. Horváthné, ismétlem, ha még egyszer megpróbálja azt a bodzapuskát eldugni a lelkiismeretem elől, ebbe a lakásba nem teszi be többé a lábát. 482