Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1964 - Számadás (1968)

■Smi mn dái men kívül mindjárt a segítségemet is követeli, személyes részvételemet, a törvények­kel való szembeszegülést, börtönt, végső soron vértanúhalálomat is ... Eközben va­lamilyen megfoghatatlan, ostoba erkölcsi törvényekre hivatkozik ... S mindezt egy perccel kapuzárás előtt, a saját lakásomban, miközben hülyén somolyogva telecsur­gatja hólével az előszobámat, melyet tegnap viaszoltattam be ... s végül nem átallja gúnyosan felajánlani, hogy feltörli ezt a pocsolyát. Mivel, kérdem én? A saját zseb­kendőjével vagy az anyémmel? Diák néma kihívással néz szemébe. PROFESSZOR. Nincs szeme az árnyalatokra, fiatal barátom? Nem tud különbsé­get tenni a helyeslés és az azonosulás között? Nem tudja, hogy ha egy hatvankét éves ember egyetért egy naplopó húszévessel, az nem egyforma következményekkel jár? Hogy ami illik önhöz, az esetleg nem illik hozzám? Hogy a fiatalember dolga a cse­lekvés, az öregemberé már csak az ítélet? Nem tud különbséget tenni a fiatalság kö­telességei és az öregség jogai között? Honnan ez az elbizakodottság, amellyel jogot formál arra, hogy az én életemet feláldozza, vagy akár csak kockára is tegye az ön éretlen húsz évéért ... Úgy van, hiába néz rám ostobán villogó szemeivel! ... egy megszolgált múltat mer cserélni egy marék ígéretre? Ki vagy mi a biztosítéka, hogy be fogja váltani őket? Mutasson nekem csak egy olyan ábrándot is, amely felér egy eleven rigófütty súlyával! 10. kép. Diák lesütött szemmel a professzor nagy cipőjére mered, majd lassan, szinte megsemmisülten előveszi a köpenye alól a géppisztolyt, kézfejével letörli hó­tól nedves arcát. PROFESSZOR. Én önt eddig a nyíltságáért kedveltem, de most sajnálattal tapasz­talom, barátom, hogy maga alattomos és gyáva. DIÁK. Gyáva? PROFESSZOR. ... Mert nem tetszik szembenézni a valósággal. Egy embrióért nem áldozzák fel az anyát. DIÁK. Egy alattomos embrióért. 11. kép. Előszoba Diákkal és Professzorral. PROFESSZOR ujjúval a géppisztolyra mutat. Alattomosságát már fegyverének ki­választása is bizonyítja. Olyan fegyver, mellyel úgyszólván személyes kockázat nél­kül kilyuggathatja felebarátai bőrét! Szalagon termelni a hullákat, ez a mai fiatalság eszményképe? Egy ilyen ocsmánysággal úri kedvében akár ötven embert is kicsinál­hat kisujjának kockáztatása nélkül. Nem mondom, ha egy kardot hoz, egy toledói pengét, amelyet mintegy személye meghosszabbításának tekinthetnék, semmi kifo­gásom nem volna ellene. Úgy van, fiatal barátom, ha egy szál karddal rugtatna ki a porondra, s párviadalra hívna egy tankot, az némi megbecsülést érdemelne, mert egyéb eredmény híján legalább egy közérthető karikatúrát adna a mai világról. Csak­hogy ... 480

Next

/
Oldalképek
Tartalom